Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 3. szám - Balipap Ferenc: 125 éve Dombóváron a vasút
Balipap Ferenc • 125 éve Dombóváron a vasút 65 hoz kívántak jobb odajutást, csatlakozást biztosítani. Vagyis a hajózás, a pár évtizede szabályozott hajózható folyók, valamint a tengerek jobb és gyorsabb, biztonságosabb elérése erősen motiválta a vasútépítést. - De a gőzhajózásnak döntő szerepe volt a hazai szénbányászat kialakulására is, pl. a pécsi és Pécs környéki bányák megnyitását, a maga szükségletei és érdekei alapján a Duna-Gőzhajózási Társaság kezdeményezte és szervezte. - Minderre utalnunk azért érdekes, mert a vasútnyitásokat követő évtizedek fejlődése viszont már arról szól, hogy a vasutak által érintett vagy megközelített települések és térségük, ill. a mögöttük lévő, távolabbi vidékek majd miként igyekeznek - vagy tudnak, esetleg nem akarnak - „fölszállni” mindenféle viszonyaikkal, adottságaikkal az új korszakot - új rendszert - is jelképező vonatra.) Dombóvár alá mindenesetre nagyon jókor, még éppen időben érkezett a vasút, hiszen a településnek és közvetlen térségének bizony nagyon mélyről, szinte a középkorból kellett csatlakozást találnia a közelgő huszadik századhoz. DOMBÓVÁR VASÚTRA ÉPÜLT XX. SZÁZADA A központi állami és hatalmi - s az ezek mögött lévő gazdasági, tőkés - akaratok, mint utaltunk rá, érvényesülésüket ebben a régióban és a távolabbi vidékeken úgy vélték realizálhatónak a századfordulón, ha a vasúti összeköttetést, a korszerű közlekedési feltételeket ehhez megteremtik.ySombóvárt mindez kedvezően érintette: lényegében - erős külső_érdekek aktivizálódása révén - köréje szerveződik, rátelepül egy Dél-Dunántúl térségi vasúti gócpont szerep. Az ezzel együttjáró és Dombóvár esetében - különösen ha a térségi hálózatra is gondolunk - időben is elhúzódó vasútfejlesztés, előbb csak hálózatépítés, de azután a pályafenntartás, később pedig (a dízel- majd a villanykorszak eljöttével) a szinte folyamattá váló korszerűsítés magának a vasútnak a részéről is támasztott egy foglalkoztatási, fejlesztési, üzemeltetési igényt, ami igen kedvező hatással volt a település fejlődésére is. Dombóvár évről évre növekvő', gyarapodó vasutas településsé válik. 1870-ben a községben és a későbbi staisztikai logika szerint hozzá tartozónak tekintett területeken 3397 ember lakik, (Tamási ekkor majd’ még egyszer ekkora, 6475 lakosú, Hőgyész 3139, Döbrököz 3164, Gyulaj 2771 lelkes). Tíz évvel később Dombóvár 4778, 1890-ben 5885, 1900-ban 7184, 1910-ben 10 015 fős (ekkor előzi meg Tamásit, ahol az 1910-es népszámlálás 9274 lakost talál) s 1960-ban már több mint kétszeres a népességszám Dombóváron - 15 371 fő - mint Tamásiban, ahol ekkor 7689-en laknak. 1970-ben, a várossá válás évében Dombóvár 16 670 lakosú. Vagyis száz év alatt - ami szinte ugyanannyi, 98 évi vasúti településléttel azonos - Dombóvár községlakossága 13 213 fővel, 390,7%-kal lett nagyobb. Nem ok nélkül írta a harmincas években Illyés Gyula a település „előmeneteléről”, hogy abban „amerikai ízű fejlő
