Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 3. szám - Balipap Ferenc: 125 éve Dombóváron a vasút

62

Új Dunatáj 1997. szeptember

Budapestről Dombóvár érintésével kiépülő és a tengerparti Fiúméig vezető vonalnak is. Az eredeti Somssich-Bartal-féle terv szerinti, a Drávától a Dunáig vivő sínek majd csak 1909-ben érik el a Dunát Bajánál, bár az 1872-ben Dombóvárig elkészült szakasz egy évvel később, 1873. július 20-án már eljut és a továbbiakban üzemel Bátaszékig.

MILYEN ÚJ VISZONYRENDSZERBE KERÜLT A VASÚT RÉVÉN DOMBÓVÁR?

Kitüntetett vég- és indulóállomás státusza Dombóvárnak csak időlegesen és mindössze egy évig volt ezen a vonalon. Addig, amíg az 1871 -tői egyszerre több részen épülő pálya első összefüggő szakasza átadásra és üzembehelyezésre kerül. (Ez az üzembehelyezés nem ment könnyen: a Belgiumból hozott és fölszerelt sínek olyan rossz minőségűek voltak, hogy majdnem teljeskörűen le kellett cserélni őket még a - tavaszról éppen emiatt nyárra áthúzódott - átadás előtt. A végül is jó vaspályához a Déli Vasút közreműködésével Graz és Bécs melletti gyárakban készültek a sínek.) 1873-ban a Duna-Dráva vasutat már Zákány-Bátaszék közöttinek nevezik, melyen az állomások egyike a hercegi nagy puszták széli nem túl nagy falu, Dombóvár.

Ám anélkül', hogy ez különösebb adottságából, értékéből vagy teljesítményéből következne, a település mégis érdekes és számára komoly előnyöket hozófejlemények hatása alá kerül. A Balatontól délre eső területeken egy másik, a Duna-Drávánál erősebb magántársaság tartja kezében a Déli Vasútat. Ez igyekszik megakadályozni, hogy az állami vasút, azaz a MÁV „áttörhessen” az ország (ekkor még Nagy-Magyarország) délnyugati, nyugati területén és ezáltal eljusson a tengerig. Ezzel a konkurenciával szemben természetesen erős állami, hatalmi és üzleti érdek feszül, amelynek céljai eléréséhez kézenfekvő lehetőség volna a Duna-Dráva Vasutat megvásárolni a MÁV részére, hiszen így már egy, az „áthatolhatatlannak” tűnő vidéken átvezető pályaszakasz birtokába jutva nagy lépést tehetne a tengeri kikötő Fiume felé.

Ez az üzlet 1878-ban összejön a MÁV-nak. Egy erős akarat tehát utat keres - és épít a maga érvényesülése előtt, s - a település igen nagy szerencséjére - ennek legracionálisabban megválasztható nyomvonalába esik Dombóvár. Egyszerű számításokkal vagy csak a térképre és a terepviszonyokra tekintéssel is nyilvánvaló: ha a főváros vonaton akar kapcsolatot teremteni Baranyával, s az ott ekkoriban föltáruló és fölértékelődő szénbányákkal, akkor ennek az akaratnak is célszerű egy Dombóváron át húzott sínpáron keresni a beteljesülését. Ha meg már Dombóvárig így elér, ott egy leágazással rátérhet a Dráváig már elvezető dráva-dunai vasútágra, amelyet ha Zákány után tovább épít, máris kint van a tengernél.

Vagyis a vasúti pályák helyének megválasztásakor Dombóvár egyszerűen attól, hogy ott van, ahol, elkezdfölértékelődni. Ám vegyük észre: ettől még nem lesz célállo