Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 3. szám - Solymár Imre: "Madár dalolt a kriptában"
Solymár Imre • „Madár dalolt a kriptában’ 59 hurcolt vezetőjével, Bauer (Pór) József bonyhádi apátplébánossal. Németh Kálmán a plébániáról átsétál Mindszentyvel a szervezés alatt álló Székely Múzeumba, megtekintik a stációkat. Mint veszprémi püspök, először elődjének, Tóth Tihamérnak táblaképéhez lép. Később a Múzeum lépcsőjén állva - ez ma a Völgység Múzeum! - inti Németh Kálmánt: annyi minden elpusztult, s pusztul, nagyon vigyázzanak a Székely Kálváriára! Egy máris hiányzik. (1964-ben Németh Kálmán Amerikában határozottan állítja, hogy a 14-ből 13-at tudtak a vasútasok megmenteni.) Amikor viszont Bodor György 1975-ben közzétette a bonyhádi Székely Múzeum kényszerű felszámolásának egyik dokumentumát, az 1950. május 10-i átadási jegyzőkönyv utolsó sorában ez olvasható: „12 faragott fatábla, a Székely Kálvária.” Ettől kezdve őrizték-őrzik Szekszárdon, a megyei múzeumban. A törzsanyagból 6 került át a Völgység Múzeum állandó kiállítására, így 1986-tól itt látható az I., IV, VI., VIL, XI. és XIV. állomás. Történeti szempontból hiányolható a III. a madéfalvi veszedelemmel, s a IX. Józseffalva porig égésével. Hiszen - végül is - ez indította el a hazatérést: Építsük fel Józseffalvát, de már a Kárpátokon innen!
