Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 3. szám - Solymár Imre: "Madár dalolt a kriptában"

Solymár Imre ■ „Madár dalolt a kriptában'

55

BUKOVINA HAJLÉKOT AD FALUT ÉPÍT MÁRTONÉI PAP

Az összekötő, középső stáció, a már elmondottak szerint:

NEGYVENNYOLCBAN HAZAJÖTTÜNK CIRÉNEI SIMON LETTÜNK

Majd kezdődik a második eseménytörténeti periódus, mintegy párhuzamként, ezúttal azonban - tükörképként - két eseményre utalva:

MIKOR MEGGYŰLT JÓZSEFFALVA FELVILLANT AZ ANYÁNK ARCA

TÓTH TIHAMÉR SZÉP SZAVÁBAN MADÁR DALOLT A KRIPTÁBAN

A szövegezésben „Anyánk” egyszerre jelenti Szűz Máriát, Magyarországot. A „Tóth Tihamér” kép jelentésére pedig rövidesen visszatérünk. - A tükörképnek megfelelően az újabbkori „segítők” következnek, ezúttal azonban nem kettő, hanem három:

BUDAÖRS REPÜLŐTERÉN BONCZOS MIKLÓS KAROLT BELÉNK

BELVEDERBEN DÖNTÉS HANGZOTT HORTHY APÁNK HAZAHOZOTT

VERES LAJOS HŐS DANDÁRJA SEGÍTETT A NAGY MUNKÁBAN

Ezek egyben a legkritikusabb, a bácskai telepítéshez kapcsolódó képek. Ide értve a XIV. stáció záróképét, mely minden - hasonló helyzetbe került - történeti népcsoport örök vágyát fejezi ki. Ám itt, történetileg tekintve a bácskai földről és reménységről szól:

SZABAD FŐDBE MAGOT TETTÜNK MINDEN VERÉST ELFELEDTÜNK

Valamennyi stáció megérdemelné, hogy rejtett utalásait, tárgytörténetét, his