Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 3. szám - Bajner Mária: Variációk feminista irodalomkritikára
Bajner Mária • Variációk feminista irodalomkritikára 45 Spacksot főleg olyan támadások érték, hogy kritikája nem érzékeny a társadalmi, az etnikai és a faji hovatartozásra, a szexuális orientációra, és történelmileg sem megalapozott. Több kritikus rámutat, hogy Spacks a középosztálybeli nők életére koncentrál, miközbenfundamentális női tapasztalatokrólbzszzi. Miközben hezitál a nők - saját maga által meg nem tapasztalt - teóriájának megfogalmazására, otthonosan mozog a fehér középosztálybeli, 19. századi írónők szövegeiben, holott, az ő tapasztalataik legalább olyan távol állhatnak tőle, mint mondjuk a színesbőrűeké. Ahogy Alice Walker fogalmaz: Minek teorizál Spacks a Brontékről, amikor sohasem élt a 19. századbeli Yorkshire-ben? Annis Pratt Őstípusok a női regényben c. könyve, amely szintén kizárja a történelmet, sokkal érzékenyebb a társadalmi tagozódás és a faj kérdéseit illetően. Több, mint 300 nőíró regényét tanulmányozta azért, hogy rájöjjön, tartalmaznak-e ezek a munkák olyan független, saját elveket követő, valóságon alapuló területet, amelyet érdemes megvizsgálni. Pratt széles regénykörre támaszkodott, mivel nem akarta a vizsgált kört csupán a legismertebb írókra, vagy a középosztályra, mint elfogadott normára szűkíteni. A munkásnőket Edith Summers Kelley és Marta Roberts művein keresztül vizsgálja, míg a fekete regényírók közül Margaret Walker, Paule Marshall, Ann Petry és Tony Morrison vezetik a listát. A szerelemről és a szexualitásról valló nézeteiben Pratt nem képviseli azt az álláspontot, hogy minden nő heteroszexuális. Véleménye szerint a nők egymás iránt érzett szeretete érzelmi biztonságuk és önkifejezésük alapja. Könyvének egyik fejezetében (A nők közötti szerelem és barátság) a leszbikus élményeket a női identitásról és értékekről, a szexualitásról és a politikai ideológiáról vallott felfogások egyik definíciójával kapcsolja össze. Ahogy azt a cím is sugallja, Pratt a női élmények és tapasztalatok hasonlóságait keresi. A női identitás kérdéseinek megvitatására női regényeket használ, és olyan alapkritikai művekre támaszkodik, amelyek szemlélete tagadhatatlanul férfiellenes. Ugyanakkor a tradicionális kritikai szemlélettől elüt abban, hogy hangsúlyozza, mi az amit a társadalom a nők számára elérhetővé tesz, és mi az, amit a férfiaknak lehetővé tesz. Regények százaival bizonyítja, hogy még a legkonzervatívabb nőírók narrátorainál is súlyos feszültség rejlik a normális ember óhaj és a nők számára kötelező „lehetőségek” között. Sem Pratt „őstípusai”, sem Spacks „női képzelete” nem elégítik ki teljesen Showalter „elméleti keretre” való igényét, amely megmagyarázná a „női irodalmi tradíció” lényegét. Még mindig szükség van arra, hogy a képzeleti, a strukturális és a tartalmi hasonlóságokon túl olyan témák kerüljenek megvitatásra, amelyek a nők írásait összekötik a specifikus, szociokulturális valósággal. Ezek a tanulmányok vonatkozhatnak egy bizonyos korra, vagy iskolára. Sydney Janet Kaplan művében ( A női öntudat és a modern brit regény) tanulmányozza a század első felében kialakult feminista mozgalom és ezzel párhuzamosan a nőírók öntudatának fejlődése közötti összefüggést. Mivel ez nem szigorúan iro
