Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 3. szám - Bajner Mária: Variációk feminista irodalomkritikára
Bajner Mária ■ Variációk feminista irodalomkritikára 41 Bajner Mária VARIÁCIÓK FEMINISTA IRODALOMKRITIKÁRA Sydney Janet Kaplan szerint a feminista irodalomkritika a nőolvasók személyes reagálása a nőírók műveire, ami az objektív kritikai szemlélet elutasítását jelenti. Többféle ága van, ezek közül a három legfontosabb: a) a revíziós ág b) az eddig elhanyagolt, vagy „elvesztett” nőírókat felkutató ág c) a nőirodalom tradícióival foglalkozó ág. Jelen tanulmány célja egyrészt az, hogy nyomon kövesse Patricia Meyer Spacks, Annis Pratt, Ellen Moers, Sydneyjanet Kaplan és Elaine Showalter feminista irodalomkritikusok azon törekvéseit, melynek során megkísérlik a fent említett három terület közös vonásainak felfedezését, másrészt hogy megvizsgálja, milyen mértékben befolyásolja a nőírókat, az alkotói folyamatot a társadalmi közeg. A paletta sokszínű, a feladat szerteágazó: a feminista irodalomkritiai törekvések egyesítését a bennük és köztük rejlő feszültségek nehezítik, ugyanakkor előkészítik a terepet az Elaine Showalter által beharangozott monolitikus feminista teóriának. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a feminista irodalomkritika a nőírók iránti „szeretetben” gyökerezik. Mások fontosabbnak tartják, hogy felfedjenek minden, nőket érintő elnyomást, (beleértve az uralkodó, patriarhális tradíció általi trivializálást és félreértelmezést), valamint bemutassák, hogyan tükröződik a nőkről alkotott felfogás férfi szerzők műveiben. (Bár ez utóbbi felfogás lényeges, és fontos, nem szabad elfelejteni, hogy ennek gyökerei a szenvedésben és a dühben keresendők, miközben a lendületet az elnyomás felfedéséhez a szenvedély és az azonosságtudat adja). Alapvetően ez a két impulzus vezetett a különböző kritikai kutatási módszerek kialakulásához és többszöri áthajlásához. Például a női szerzők műveiben a nőkről alkotott képek tanulmányozása során koncentrálhatunk arra, hogy ezek a képek hogyan fedik fel a női elnyomást, de arra is, hogy az írót mennyiben befolyásolja saját, patriarhális értékekről való felfogása női szereplőinek megalkotása során, vagyis a társadalom női sztereotípiáit állítja-e regénye központjába. Ezzel szemben a férfi írók műveiben is jelenhetnek meg olyan nőkről alkotott képek, amelyek erős női jellemeket tükröznek, és feminista értékek hordozói. Ez a két vonal akkor is összefut, amikor a nőírók iránti érdeklődés magát az irodalmi művet vizsgálja, de nem azért, hogy sztereotípiák vagy az oly sok híres irodalmi műben jelenlevő nőgyűlölet után kutasson, hanem azért, hogy ellensúlyozza a nőírók műveinek elhanyagolására irányuló tendenciát. A legtöbb nőolvasónak van kedvenc női szerzője, akinek a regényeit újra és újra elolvassa, akinek a hőseivel azonosulni tud; szereplők, akik életük részesei voltak,
