Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 3. szám - Széll Csaba: Versek (Óra,Temetés,Halott)
Széll CSaba ■ Versek, 1997 9 TEMETÉS „... nekem éppolyan nyugtalanító\ ha arra gondolok, hogy van Isten, mintha arra gondolok, hogy nincs. ” (Garda Márquez: Söpredék) Újra temetnek. Némán és feketében állok a némák és feketék közt. Már halk, szép zene száll: a tavasz most próbál éppen szélsziszegést, lombzúgást s cifra madárdalt. Lábam elé nézek, s lám, egy pici dombon szürke bogár küzd. Épp haza tart, s hogy szenved! Úgy siet, úgy szalad! - Párom vár rám otthon! - sírja a fűszálaknak és a köveknek. Gondolok egyet: Istent játszani vágyom! Eltaposom hát, porba ölöm most ezt itt. - Fájt neki biztosan... Ám én nem sajnálom, mint ahogy Isten sem sajnál soha senkit.
/
