Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 3. szám - Széll Csaba: Versek (Óra,Temetés,Halott)

10

Új Dunatáj 1997. szeptember

Halott

Baleset volt? Gyilkosság? Vagy a kor? (Öreg volt - mondják - és elég ügyetlen. Irigyet is voltak valahol.)

Nem tudni azt: miért történt s hogyan. Egyszercsak elterült, akár az árnyék a fák alatt. így volt. Látták sokan.

Kezével felkavarta a ködöt,

ágat tört görcsösen, fagyos szelet fújt,

és hangos varjúkárogást nyögött.

De aztán csend lett. Tompa, síri csend. Felhő-bajszáról csöpögött az alkony, őrült harang-szíve is megpihent.

Mérges szeme - szürke ég - megfagyott. Az est fekete fóliát dobott rá, s feküdt bénán-némán a nagy halott.

Baleset volt? Gyilkosság? Vagy a kor? (Öreg volt - mondják - és elég ügyetlen. Irigyei is voltak valahol.)