Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - SZEMLE,KRITIKA
Szemle 85 Ács László a költői életmű értékelése kapcsán meggyőzően érvel amellett, hogy Kocsis költészetének ezek a gyengéi értékeihez képest csak kis részarányt képeznek. Mondhatnám, hogy a mérlegnek egyik serpenyőjében csak patikasúlynyit jelentenek, a másikban - erényei és pozitívumai - sokkal többet nyomnak a latban. Ezeknek jelentős részét már felsoroltam, de van, amit még meg kell említenem. Stílusának, beszédes nyelvi alakzatainak van valami sajátos sugárzása, amitől kifejezőerejét nyeri. A közvetlen környezetében a még sok értékét őrző népi nyelv erőteljességéből, szófűzéseiböl és a köznyelvből is táplálkozó természetessége s azon mégis felülemelkedő választékossága stílusművészetének fontos sajátossága is, értékmércéje is. Lírájának lüktetése, szívhangjai, elevensége fogva tartja a figyelmet. Ács Kocsis Lászlót mint sajátos, öntörvényű fejlődési utat bejárt ihletett lírikust és művészi szinten alkotó, egyéni hangon verselő poétát mutatja be, akinek nyelvi stílusában ott érezzük azt a személyes megszenvedettséget, amely nélkül nincs jó írói stílus, nincs irodalmi színvonalú alkotás. Kocsis Lászlóval kapcsolatosan (Láng Gusztáv írt erről igen szuggesztíven: „Az a harmónia, az a katartikus lelkiállapot, melyet e költemények kifejeznek, kiküzdött harmónia, szenvedélyt és szenvedést legyőző megtisztulás. A költemények persze nem erről a küzdelemről szólnak, de... éreztetik, hallatlanul tömör eszközökkel, hogy a lelki béke és harmónia nem egyszerűen van, mint valami ajándék, hanem e küzdelem eredményeként jött létre. Szavuk ezért nem tanítás, hanem életpéldázat-, nem oktatnak a harmóniára, hanem biztatnak a hozzá vezető út mégoly nehéz, mégoly keserves kiküzdésére. (U.o. mint fent, 32.1.) A „Mindennapi kenyerünk” után a „Két külön világ” című verskötete 1936 karácsonyára került az olvasók kezébe. Ez továbblépést jelent előző kötetéhez képest, mert a nyomor következményeit, a lelkekre gyakorolt hatását verseli meg benne. 1938-ban látott napvilágot „A dóm”című verseskönyve, amely „eleven koszorú a dómról, égi és földi szépségéről, papjairól, kriptáiról, Janus Pannoniusról és az odasereglő svábok, magyarok, sokácok egyszerű népeiről” - írja róla elismerően Bárdosi Németh János a Vasi Szemlében. Rajta kívül még kilenc újság és folyóirat foglalkozott a kötettel. 1942-ben jelent meg „A falum képeskönyve”, amely lírai életképek gyűjteménye gyermekkora színhelyéről, Rábagyarmatról. A kritika Kocsis László költészetének megújulását ünnepli; többen a tartalom és forma eddigiekhez képest is újszerű, magasabb minőséget jelentő ötvözését emelik ki méltatásaikban. Ki gondolta volna, hogy életében ez lesz utolsó megjelenő verseskötete?! Ács igen tényszerűen fejti ki, hogy Kocsis költészetével egyre magasabb csúcsokra tört. Újdombóvári lelkipásztori élményeiből születnek meg újabb költeményei. 1945 végén és 1946 elején mindössze három hónap alatt 74 költemény kerül ki a tolla alól. Ezek többségén már a népköltészet, sőt a népdalok egyszerűségének hatása érződik erőteljesen. Témáinak egy részét a városiasodó telep falusi parasz
