Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 2. szám - SZEMLE,KRITIKA

86

Új Dunatáj 1997. május

tokból vasutassá váló lakosságának életéből meríti. A verseket ciklusokba rendezi, és „Falusi Pásztor” címmel több kísérletet is tesz a kiadására. A háborút követő zilált viszonyok között törekvése zátonyra futott: nem jelent meg, kéziratban maradt. 1959-ben pályakezdésétől, 1911 -töl 1959-ig írt, kiadatlan verseiből készült „Zúzmara” címmel összeállítási kiadni, ez már az elhallgattatás miatt nem láthatott napvilágot. 1973-ban Bárdosi Németh Jánossal válogatott verseinek kiadását készítette elő, de ez sem jelenhetett meg. Beteljesedett az a költői sors, amelyet 1945- ben már megsejtett, amikor egy meghívó hátlapjára ezeket a sorokat írta:

„Születtem Vasban, a kis Szőcén, Ezernyolcszázkilencvenegy őszén.

Újdombóváron élek, pap vagyok,

Voltam költő is, ám már hallgatok.”

Ács László sokat dolgozott könyvén, de maradandó értéket alkotott vele. Kürt stílusával nemcsak pontosan és szabatosan fogalmazza meg mondanivalóját, hanem érzékletesen és árnyaltan tudja közlendőit előadni. Alkatától és ízlésétől idegen a hosszan kígyózó, bonyolult szerkezetű mondatok alkotása és alkalmazása, de - mint diákkorától rendszeres tollforgató és gyakori publikáló - stílusának illetve írói mesterségének apró fortélyaival biztosítani tudja olvasóinak belső aktivitását, sőt prózájának bizonyos ritmikusságával, hullámzásával esztétikai élményben is részesíti őket.

Könyvének nagy haszna és hozadéka lehet mind a gyakorlat szakemberei, az irodalomtanárok, mind pedig az irodalomtudomány körében.