Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - SZEMLE,KRITIKA
82 Új Dunatáj 1997. május hirdessék az Igét! Te, hitem szerint Isten derűs lelkületű papjai közül való vagy! Ölel Újpest, 937. febr. 16. Berda József A könyvben a szerző Kocsis László mellett felvonultatja a költőbarátokat; róluk is találó képet fest: Finta Sándorról, ász Ivánról, Váth Jánosról, Bárdosi Németh Jánosról, Mécs Lászlóról, Sík Sándorról. Ács László olyan adatokat, irodalmi ismereteket nyújt, amelyekkel az ő munkásságukhoz, egyéniségük megismeréséhez is közelebb férkőzhetünk. Kocsis fiatalon, 25 éves papként került Magyarszékre, majd plébánosként Mecsekszabolcsra, Magyarkeszibe, Vásárosdombóra plébánosnak, aztán sekrestyeigazgatónak Pécsre, a Dómba, innét 10 évre Új-Dombóvárra plébánosnak, majd 1950-ben a pécsi Dóm kanonokjának. Tehát egész életében szinte csak levelezéssel tartotta íróbarátaival a kapcsolatot. Azt mondhatjuk: szerencsére illetve az irodalom hasznára! Ez a levelezés most értékes dokumentumanyaga lett az irodalomnak. Ebbe ad bepillantást Ács László, hiszen a levelekből idézeteket sző bele könyvébe. Mint arra már utaltam, Kocsis László költészete nem teljesedhetett ki, pályáját a politikai önkény derékba törte. Elhallga(tta)tott költő lett; a 40-es évek közepétől- előbb a háborús viszonyok miatt, később a politikai körülmények következtében- haláláig nem publikálhatott. Példaképétől, Assisi Szent Ferenctől merített erőt, hogy mindezt tisztult lélekkel, belenyugvással isteni rendelésként fogadja el. Néhány évvel volt csak fiatalabb két papköltő pályatársánál, Sík Sándornál és Harsányi Lajosnál. Mindhármukra - de a generáció akkor induló többi tagjára is - súlyos történelmi örökség nehezedett; az első világháború iszonyú tapasztalatai, súlyos veszteségei, a két forradalom megpróbáltatásai, a vörös- és fehérterror pusztításai és szörnyűségei, a trianoni békediktátum sokkhatása felmérhetetlen következményeket okozott az emberi lelkekben, különösen a művészi, költői elhivatottságú egyénekben. Költészetük befelé fordultabb és csendesebb lett, a meditativ hangszerelés mögött a vívódásra, önismeretre, önvizsgálatra való törekvést fedezzük fel lírájukban. Kocsis László első kötetében, a „Kolostori csend”-ben nem érezzük még azt az ihletettséget, hogy élményanyagából igazi szintetizáló erővel eredeti poézist teremtsen. Első versei önéletrajzi fogantatásúak, bőbeszédűen és idillikusán festik a szülőföldet a rajta élő emberekkel, problémátlannak és élettelinek ábrázolják a gyerekkort és a falusi életet. E kötetén még elsősorban Harsányi Lajos-inspiráció érződik; a papi sors és agatartás, a szentferenci elhivatottság és küldetéstudat hatja át poézisét. Ács László fejlődésrajzából nyomon követhetjük, hogy Kocsis költői tapasztalatainak gyarapodásával, verstechnikájának gazdagodásával poétikai láthatára, té
