Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - Penavin Olga: A szlavóniai magyarok nyelve
70 Új Dunatáj 1997. május k. ) a kívül névutó ragtalan névszóval jár: ház kívül, l. ) még élnek a régi vonzatok: ujábá húzi á gyírőt, á lou kihúszta á fejibül á féiköt; m. ) a jövő idő képzésében él az -and, -end képző: ménendék (egyre ritkább) 3. Szókincsbeli sajátságok a. ) sok ősi szó megmaradt: reir, reirike=sógor, féléjel, szenes ház=konyha, hurká=kolbász, búcol, ápol=csókol, száoling=szilánk, tikmony=tojás; b. ) az átvételeknél néhány szó még őrzi az átmeneti formát: gyérta, burzá, dinyá, Szerencs á; c. ) sok az idegen nyelvből való átvétel: szokák= utcaköz, trosil=használ, kobilá=ló, csáráp=harisnya, pecerá=pálinkafőző kunyhó, pátá=réce, pívó=sör (Már Szarvas Gábor észrevette a horvát-szerb szavak nagy számát: „Vannak mondataik, amelyekben alig van magyar szó: Hájdé, igyonk ebbe a szokakba egy pohár pivót.) Ezért írhatta Fényes Elek 1839-ben: ...„nyelvek badar, s úgy szólván fele rácz. p. o. menj kobila (kanca), hiszen nincs kúriák (farkas) a csupria (híd) alatt.” d. ) szép új szavak: örömhalál, szerelmeden. 4. Mondattani sajátságok a. ) általános alanyként: 1) csilíd=ember, 2) egyes szám 2. személy; b. ) az öregek elhagyják a határozott névelőt. Szeretőm cúkort. Kapu bé ván zárra? 5. Hanglejtés, hangsúly Sajátos, éneklő hanglejtés, a szó utolsó szótagját megemelik. Az újabb kutatások a XX. század második felében azt állapították meg, hogy a XIX. századi majd XX. századi gazdasági, társadalmi, művelődési viszonyok változása, a foglalkozásváltás (fél földműves, félgyári, ipari munkásság), az elszigeteltség, elzártság megszűnése nyelvi változást hozott magával, azaz tekintetbe kell venni ugyanis a köznyelvűsödést, a kétnyelvűség hatását is. Az 1960-as években még egy erősen archaikus nyelvjárással kellett számolnunk ezekben a közösségekben, ott ahol még nem éleződött ki annyira a generációs különbség. Viszont a közelmúlt közösségeiben élesedett a generációs határ. A középkorúak, a fiatalok egyre nagyobb mértékben lettek anyanyelvi szinten kétnyelvűek. A családban, a falubeli ismerősökkel még a régies változattal éltek. A falun kívüli beszédben még felsejlettek ugyan a fonetikai jellegű szegényes változatok, az alaktani rendszerben, a