Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 2. szám - Penavin Olga: A szlavóniai magyarok nyelve

Penavin Olga • A szlavóniai magyarok nyelve

69

kát, a szomszédos népektől, horvátoktól, szerbektől átvett modernebb fogalmakat jelölő szavakat. Ennek a legősibben megőrzött sajátos dallamú nyelvjárásnak a következő alapvető tulajdonságait vettük számba:

1. Ejtésbeli sajátságok

a. ) hosszú magánhangzók helyett kettőshangok: áo, öü, ei, ou,: háosz, lou, kiep, díszöü;

b. ) megmaradt az illabiális á: kháláp, thánáorné;

c. ) zártabb hangot ejtenek: o > u,: rúzsa, turkos,; ö > ü: lüvök, a > o: hovas, morha; é > i: nyíz, ídes;

d. ) megvan a középzárt é;

e. ) feltűnő az özés: embör, gyerökcse;

f. ) ü, ű helyett i, í: nyist, fist, szírő;

g. ) i>é: pedég, rév=sír, segét;

h. ) a rövid magánhangzót megnyújtják bizonyos helyzetekben: thúdom, tíktöket, cúkor, posta, kör, fűle~file;

i. ) a nők / öregek / pejpös ejtése: cs > c, s > sz; khincöszkém, sziszegés - csak Moldvában!;

j. ) hehezetes k, t, p: thanaorné;

k. ) hosszú mássalhangzó helyett rövidet ejtenek: étem, itám (különösen Harasztiban!);

l. ) n > ny: nyíz;

m. ) ly > j—1: selöm;

n. ) a mássalhangzó-torlódást felbontják: ficsike, bőgőre.

2. Alaktani sajátságok

a. ) kedvelik a kicsinyítő képzőket: babcsa, apóka, ápócsá, lassikáobá;

b. ) szeretik a gyakorító igéket: bisztogát, mögszégyönget;

c. ) élnek a régi képzők: khápháolát, árátát, rúgál, metel, hálál=hal, fonyál, gyógyil, sárgil, épűt, terűt, veszeszt=veszít;

d. ) van húzi, vonyi ragozás: mondi, íri;

e. ) összevont múlt idő: vettem=vetettem, üttem=ütöttem.

f. ) a ragtalan tárgy kedvelt: mén lóherkászáonyi;

g. ) tárgyas ragozás helyett alanyi: ha tunnánk, de nem tugyonk.

h. ) megőrizték a tő v-jét a ragtalan alakban: fív=fű, nőv, rév=rí, tüv;

i. ) a tő hosszú magánhangzója rag előtt is hosszú: hét-hétet, bájúsz-bájúszá;

j. ) magánhangzóval bővült a tő a ragozás során: láot-látánáom, száon-száonát