Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - Penavin Olga: A szlavóniai magyarok nyelve
Penavin Olga • A szlavóniai magyarok nyelve 67 gálva élő valóság. A változás mostanában részint már lezajlott, részint most zajlik (lásd külföldi, főleg magyarországi menekülttábori élet, interetnikus kapcsolatok itteni és idegen országokban) a menekült sors következtében. A nyelvjárás változásának iránya a köznyelv felé tendál. A hangrendszer minőségi változást szenvedett a közelmúltban és szenved állandóan. Színtelenedik, egyszerűsödik. Az alaktanban is egyszerűsödés következett be, illetve egyes rendszertagok megterheltsége csökkent. A szókészletben az egységesülés árán a régi, a hagyományos önellátó életre vonatkozó szavak kihulltak, viszont a magyarországi köznyelv szavai és az idegen nyelvi átvételek modernizálják a szókincset, hajlékonyabbá, alkalmasabbá teszik az időszerű témák kifejezésére. A változás üteme az utóbbi években igen felgyorsult. A nyelvjárás mint a megnyilatkozás egyedüli formája elvesztette önállóságát, a régi nyelvjárás fonetikai jellemzői elszegényedtek illetve passzivizálódtak, az alaktani és mondattani, mondatszerkesztési, szókincstani normák a köznyelvűsödés normáihoz közeledtek és közelednek különösen az utóbbi 5-6 háborús esztendőben a menekültsorsnak köszönhetően. Bizonyítják ezt azok a nekem küldött levelek, melyek még nem régen is - a háború előtt - nyelvjárásosan íródtak, most pedig a magyarországi köznyelvbe való bealakulást mutatják, a köznyelvi normákhoz igazodva íródnak a nyelvi beolvadásra törekvés eredményeként. (Ugyanazokról a személyekről van szó!). A menekültek egész napi elfoglaltsága ugyanis megköveteli a környezethez való alkalmazkodást, de az esti pihenő, ami igen „rövicke”, az sem mindig nyelvjárásos megnyilatkozást hoz, csak az álomban megfogalmazódott, ellenőrzés, kontroll nélküli, ki nem mondott, csak elgondolt nyelvi megfogalmazás nyelvjárásias - mondják maguk a megkérdezettek. A változáshoz hozzájárult a nappalok beszéde, az új környezet csúfolása, a fura, nyelvjárásos beszéd kinevetése, a másságtól, „a nevetségestől”, a maradiság jelképévé vált régiességtől való megszabadulás igyekezete, s nem utolsó sorban a hontalanság, a világ népeket beolvasztó kohójába kerülés ténye, a gyökértelenség, önmaguk elvesztése, a mássá válás, a környezethez alkalmazkodás törekvése. Megszűnt ugyanis a hagyományozás szigorú modelljeinek, követelményeinek való engedelmesség, meggyengült a közösség társadalmi ellenőrzése, s nem utolsó sorban ízlésváltozás állt be, sőt már az egyén szabálylazító tevékenysége funkcionál. Nagyon szépen igazolja mindez, hogy az életmódváltás, a szociológiai változás nyelvi-tudatbeli változást hoz, a nyelvi elem társadalmi érvényében is nagyfokú módosulás következik be. Tudunk ugyanis már kihalt, visszaszorult, visszaszorulóban levő, eltűnésre ítélt majd most terjedő jelenségekről. Természetesen a köznyelvűsödés most van folyamatban, még nem fejeződött be, generációkhoz kötött. Az ősi magyar nyelvet századokon át a szlavóniai magyarság őrizte. Tudományos expedíciók készültek meglátogatni őket. Kodály Zoltán pl. a dallamvilágot
