Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Juhász Erzsébet: A köd motívuma
14 Új Dunatáj 1997. március mit. Mindez ellentéte, a reggel és a világosság jelentése alapján derül ki leginkább. A reggel s a fény a remény, a tisztánlátás s a haladás szimbóluma. Ennek a közéleti töltésnek a történeti-társadalmi vonatkozásaira világít rá a legteljesebben Hanák Péter tanulmánya. Érdemes idézni belőle egy hosszabb részletet: „1903. június 10-e táján írta meg Ady az új dalokat előrejelző Vízió a lápon című versét. A verset valamennyi életrajzíró és esztéta elemezte. Konszenzus alakult ki, hogy benne találta meg Ady először érzései költői kifejezését, szimbólumait, sőt költői teendőjét. Abban viszont okkal kételkedhetünk, hogy ebben a versben a külvilággal való harmóniáját is megtalálta. A jelképi ábrázolásnak azt a lehetőségét, mely nem elfedi, hanem megjeleníti vizionárius erővel a valóságot. A vers születésének körülményei és végleges csapongása sokkal inkább Király István értelmezését valószínűsítik: »Nyelvi formát kapott a lélek tépő láza, a körülötte lévővel meg nem elégedő, jövőt ostorzó meghasonlottság.« Avers egyik pólusa a hazai valóság: a láp világa, szürke, szegény, silány. Bús esti köd és rémek ülik meg. (Ady kedvelt jelzői és kulcsszimbólumai jelennek itt meg.) A másik pólus a vulkánhegy, fölötte nap, fény, láng, csoda, diadal. A ködbe burkolt láplakó a sugaras-fényes vulkánhegyre vágyik. És ekkor sejlik fel a vízió, a kitörés alternatívája: a forradalmi világmegváltó és a szerelmi megváltó szabadulás. Kérdés, hogy valóban kitörésről és valóságos alternatíváról van-e szó? „Talán vulkán-hegyekre lépek Vérvörös, büszke lobogóval És torlaszok fölött süvöltök Rombolni hívó bomba-szóval. A bűntengert szabadítom föl... Hogy megtisztítsa jól a földet...” E sorok gondolatilag, még kifejezésekben is rímelnek az előző hetek cikkeinek felviharzó, bűnt és szennyet eloldó, tisztító forradalomidézésére. Bármennyire csábít is a betű szerinti szöveg, hogy a fiatal Ady portréját forradalmibbra igazítsuk, a szövegelemzés és más szövegekkel való összevetés óvatosságra int. Ady idézte és falakra festette, de nem tervezte, nem kívánta a mindent pusztító forradalmat. (...) Ady valós útja és kiútja a radikális demokratikus reform. Ennek reménytelenné válása fakasztja fel benne a bűntengert elszabadító forradalom vízióját, de nem mint kitörést, hanem mint totális tagadást.” Ady köd- és láp-szimbólumának értelmezésekor fontos hangsúlyozni a meghasonlottság mozzanatát, mely 1903 tavaszán és nyarán „az érlelődő politikai otthontalanság és azonosulási válság” körülményeiből fakad. Ezért oly mindenható és rémítő az Ady-versben szereplő köd. Erre a közéleti meghasonlottságra válasz Ady elfordulása a politikától. 1903 őszén Ady rátalál Lédára és Párizsba utazik. „A költészetbe menekülő Ady — írja Hanák Péter — rálépett az európai írástudó és mű-
