Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 2. szám - Németh Csaba: A könyv allegóriája

Németh Csaba ■ A könyv allegóriája

61

1152-től a Corbie melletti Saint-Laurent d’Heilly kolostor priorja; itt hal meg 1174 körül.

Hugo a lélek kolostoráról írott művének IV.könyvében (PL 176 col. 1170-73) az élet négy könyvéről beszél. Ezek a könyvek: az értelem könyve, a megjavítás könyve és a kegyelem könyve. Az értelem könyve megromlott az Edenben (a bűnbeese- és miatt); a kijavítás könyve a mózesi törvény; az isteni kegyelem könyve pedig Krisztus leereszkedése. A negyedik könyv az isteni bölcsesség könyve, amely e hármat összefoglalja - ez a Szentírás. Itt a hagyományos keresztény történetteológia sejlik át a szövegen: a törvény előtti kor, a törvény korának és a kegyelem korának hármassága köthető az első három könyvhöz - míg a negyedik könyvhöz az evilági idő felett álló üdvrend örökkévalósága.

A Kegyelem könyvének megközelítése során azt azt közelítési módot - az ún. accessus-1 - láthatjuk, amelynek a XII. századtól kezdve minden írásművet alávetettek9 (ugyanezt a rendszert találjuk meg Dante Can Grande-levelében is). Ez a megközelítés általában az alábbi kérdésekre keresi a választ: mi a mű címe? (titulus); mi a mű anyaga? (materia); mi a mű szándéka? (intentio); a filozófia mely része alá sorolható be a mű? (pars philosophiae) és mi a mű haszna? (utilitas, fructus lectionis). Itt az accessus egy „fiktív” ill. imaginárius könyv kapcsán végzi el Hugo de Folieto.

A lélek kolostoráról. IV. könyv XXXIII. fejezet: az élet könyvéről

Akik a tökéletes boldogság kolostorában tartózkodnak, kétségtelenül az isteni bölcsesség olvasásán fáradoznak. Őket sem valamely testi szükség nem vonja el, sem a munka akadálya. Ugyanis akik megmaradnak a tökéletes boldogság kolostorában, azoknak semmire sincs szükségük, hanem minden gondot hátrahagyva figyelmesen olvasnak az élet könyvében.

Négy könyve van az életnek: az első a Paradicsomban íratott meg, a második a sivatagban, a harmadik a templomban, a negyedik öröktől fogva, és ez most is a mennyei kolostorban van. Az első Istentől írott az ember szívébe, a második Mózestől a kőtáblákra, a harmadik Krisztustól a földre, a negyedik az isteni előretudásba. Az első a származás (generatio) könyve, a második a megjavításé (correctio), a harmadik a kegyelemé, a negyedik az isteni bölcsességé.

Az a könyv, amely a Paradicsomban lett írva, ugyanott romlott meg, és nem lett kijavítva. A Mózes által a sivatagban írott könyv sokszor romlott meg, és sokszor lett kijavítva. A templomban írott könyv a zsidóktól vádlott, de Istentől mégsem elvetett. Az isteni bölcsesség könyve pedig - amely öröktől fogva meg van írva Istentől - sohasem romlott meg, mindig ugyanaz marad, és a hazugság foltját sem viseli magán.