Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - Németh Csaba: A könyv allegóriája
58 Új Dunatáj 1997. május XV. fejezet: a három könyvről A példa kedvéért: három könyvet határoztunk meg: az elsőt, amely ember műve; a másodikat, amely Isten műve, és azt, amely nem műve Istennek, hanem bölcsessége Istennek; aki által Isten minden művét alkotta. Mondd tehát: az ember műve, Isten műve és Isten bölcsessége. Lássuk, hogy ezek közt milyen viszony áll fenn. Salamon bizonnyal akkor, amikor az emberek műveire tekintett, és mérlegelte azokat, szólt így: Hiábavalóságok hiábavalósága, hiábavalóságok hiábavalósága, és minden hiábavalóság. Mi egyebe van az embernek egész munkájából, abból, hogy dolgozik a Nap alatt? [Préd 1,3] Tehát nem volt neki elég, hogy csak hiábavalóságot mondjon, hanem megkettőzve megismételte: hiábavalóságok hiábavalósága, hiábavalóságok hiábavalósága, és minden hiábavalóság. Helyesen. Ugyanis ha a Zsoltáros tanúsága szerint hiábavalóság minden élő ember [Zsolt XXXVII1.6], akkor az ember műveit méltán nem csupán hiábavalóságnak nevezi, hanem hiábavalóságok hiábavalóságának. Azt pedig, hogy Isten műveiről mit gondol, kevéssel később nyilvánítja ki, mondván: megtanultam, hogy minden mű, amelyet Isten alkot, örökkön megmarad. Semmit nem tudunk azokhoz hozzáadni, sem azokból elvenni, amiket Isten alkotott, hogy féljük Őt. Amit alkotott, az megmarad [Préd 111,15] Ha az emberek műveit Isten műveivel össze akarnám hasonlítani, vajon nevezhetem-e valaminek az ember művét, vagy nem? Amikor valamit önmagában szemlélnek, létezőnek tűnik; amikor összehasonlítják, semminek se tűnik; mert felbecsülhetelen, hogy az összehasonlításban mennyire felül lesz múlva. Ha mégis feljebb hágva a művet alkotójával hasonlítod össze, még mindig kevesebbnek találod az istenség örökkévalóságához hasonlítván az egész időt (spatium temporis). Isaac de Stella: a hat könyv Az angol származású Isaac de Stella 1145 körül lesz Citeaux szerzetese. Két év múlva Stella (l’Étoile) apátja - itt is hal meg 1169-ben. Hugo de Sancto Victore talán egy nemzedékkel fiatalabb, ciszterci kortársa kilencedik beszédében egy másik, a könyvön alapuló gondolati rendszert találunk. Isaac de Stella hat könyvről beszél, amit Isten az embernek adott. Az első, kívül-belül teleírott könyv a Bölcsesség könyve, ahol a külső írás a történeti értelem, a belső a tropológikus értelem található; ez a könyv maga Isten Igéje, maga a Bölcsesség. A második könyv a teremtett, értelmes elme: ez az emberben közös az angyalokkal - azonban az angyalok nem buktak el; ezért elégszenek meg az angyalok az első két könyvvel. Az ember számára azonban (pedagógiai-figyelmeztető célból) újabb könyvek íródnak: a harmadik könyv, a testi és látható teremtés, amelyben megnyilvánul a Bölcsesség; a negyedik könyv, a mózesi törvény; az ötödik könyv, a megtestesült Ige, és a hatodik könyv: az Evangélium
