Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Juhász Erzsébet: A köd motívuma
Juhász Erzsébet • A köd motívuma 13 dottság. „Metaforikus nevet is kapott, az Ady találta szimbólumot: itt terpeszkedett a magyar Ugar, a halálszagú, a lelkek temetője. Ott bujkál ez a szimbólum Babits Fekete országában, ahol minden csontig-velőig fekete, vagy egyértelműbben a Szimbólumok ban, ahol a csöpp haza fény nélkül és magában kushadó: „a sors nagy árja félúton elejtett s állsz mozdulatlan mint a lusta tó.” A kép előbukkan Kosztolányi Alföld-verseiben is, a mozdulatlan ősi tájon, ahol minden alszik „még mindig álom leng itt, lassú álom”, s „a föld is Ázsiáról álmodik.” Az Osztrák-Magyar Monarchia irodalmai közötti legmarkánsabb különbség a Lajtán inneni irodalmak erős közéleti kötődésében mutatkozik meg, az elmaradottság perdöntő élményében. Ez jellemző a magyar irodalmi köztudatra éppúgy, mint a horvátra. Ha tehát Ady köd, láp, mocsár és posvány motívumának metaforikus jelentését keressük, mindenkor az ország megszenvedett elmaradottságát kell szem előtt tartanunk. Adynál a szimbolikus magyar ugar értelmezői, szinte szinonimái közé tartozik a köd és a láp. Fried István szerint Krleza köd és sár motívuma Ady Vízió a lápon című versének horvát adaptációjának tekinthető, melyet a Filip Latinovicz hazatérése című regényében teremt meg az író. E megfogalmazás, megítélésünk szerint kissé túlzó és elnagyolt, az azonban kétségtelennek tűnik, hogy Ady elmaradottság-ostorozása sokkal jobban hatott Krlezára, mint ahogyan arra Krleza Ady-esszéje alapján következtetni lehetne. Annál is inkább vélhetjük így, mert Krleza esszéi jellegzetesen túlzóak és indulatosak, sajátos elfogultság jellemzi őket, főleg negatív értelemben. Ösztönösen is a maga öntörvényűségét hangsúlyozva-védelmezve a neves horvát író bizonyos írótársainak lekicsinylő méltatásával mintha tagadni akarná a nyilvánvaló, ám számára, sajátos alkotói alkatából következően: beismerhetetlen hatást. A legjobb példa erre éppen Ady-esszéjének jellegzetes félreértelmezései és kicsinylései. Ady ködmotívumának metaforikus jelentését legpontosabban a Vízió a lápon című verse fejezi ki. „Ez itt a láp világa. Szürke, Silány, szegény világ. Megülte Az örök köd, mely egyre rémít. A láplakók közt várom én itt Az én szép fényes reggelem, Bús esti köd rémít s borul rám, De az a reggel megjelen.” Minek a szimbóluma itt a köd, méghozzá örök köd? Annyi kétségtelen, hogy tele van közéleti töltéssel, s a fejekben uralkodó sötétségre, elmaradottságra, a tisztánlátás és a gondolkodás hiányára asszociáltat. Butaság és begyöpösödöttség, mely ré
