Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - Németh Csaba: A könyv allegóriája
54 Új Dunatáj 1997. május ti, helyzetünknek illő glosszája, életünk számára olvasmány; míg reggel eleinte virágzik, a leszedett virág elnyílik estéli aggkorában... Egyszerre öreg és fiatal, egyszerre vénember és leány: hervad a megszülető rózsa. így az emberi életkor tavasza az ifjúság kora reggelén kissé újravirágzik; Ezt mégis korán lezárja az élet estéje, amikor is berekeszti az élet szürkülete... A virág szénává lesz, a bimbó sárrá. Az ember hamuvá, midőn a halál adóját megadja; akinek az élete, akinek a léte bűn, munka; és kényszerű az életet halállal zárni... Tehát e törvény alá rekesztett állapotodat, ember, olvasd; sajátodnak fogadd el... II. írás, könyv, allegória A világban jelentést kereső és látó szemlélet kihatott az írás és a könyv szemléletére is. Magának az írásnak is van allegorikus értelme. Cassiodorus (+562) a (filológiai munkát is végző) könyvmásoló szerzetes, az antiquarius dicséretében a három író ujjban a Szentháromságra való utalást lát meg, az nádtoliban pedig felsejlik a passió nádpálcája (- az Isten ujja a Szentiélekre utal). Szerencsés szándék, dicsérendő serénység az embereknek kézzel hirdetni az igét, ujjakkal nyelvek nyitni fel, a halandóknak hallgató üdvösséget adni, és az ördög megengedhetetlen orzásai ellen írónáddal és tintával harcolni. Mert annyi sebet kap a Sátán, ahány igéjét az Úrnak az antiquarius leírja. Tehát egy helyben ülve művének elterjesztése által különböző tartományokat jár be. A szent helyeken olvassák munkáját: népek hallgatják, hogy mely gonosz akarattól forduljanak el, és az Úrnak tiszta értelemből szolgáljanak. (...) Mennyei igéket sokszoroz meg az ember, és egy bizonyos helyeslésre méltó jelentés szerint (ha szabad mondani) három ujjal ír, ami a Szentháromság tökéletességét hirdeti. Mely dicsőséges látványosság a helyesen szemlélőknek! A szaladó nádtollal mennyei igéket írnak le, hogy amivel ördög a passió során az Úr fejét ütötte, azzal az ő tulajdon ravaszságát meg lehessen semmisíteni. Az is hozzájárul az ő dicséretükhöz, hogy valamiképpen az Úr tettét látszanak követni, aki törvényét (bár képletesen mondva) a mindenható ujj tevékenységével írta meg. A Cassiodorusnál jó három nemzedékkel fiatalabb Sevillai Isidorus (+636) az íróeszközökről ír (Etymologiarum lib.VI cap.XIV): Az írnok eszköze a tintatartó és az írótoll... aminek csúcsa két részre oszlik, az egységet egész testében megőrizvén; hiszem, hogy a misztérium miatt; hogy a két hegyben az ó és az új testamentum jelölődjék, amelyek által kifejezést nyer az igének a Passió vére által kiáradt szentsége. Az írás eszközein és aktusán túl az alapanyag, a pergamen készítésének eljárásai is allegorikus jelentéssel töltődnek fel.3 A XIII. század eleji Heisterbachi Caesarius írja a Dialógus miraculorum-bzn:
