Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - Németh Csaba: A könyv allegóriája
Németh Csaba • A könyv allegóriája 53 A világ mint könyv A középkori világban a dolgok a teremtéskor jöttek létre. A Genezis elején található történet a jelenlévő, érzékelhető világra is vonatkozott; a Genezis a dolgok genezisét is jelentette. Ennek megfelelően az (ott) leírtak és a világ (természetes) dolgai közt szoros összefüggés van; az írás adekvát leírás, amely minden létezőt összefoglal. A megteremtett világ súly, mérték és szám szerint rendezett (Bölcs IX,21), bölcsességgel megalkotott (Zsolt Cili,24) világ, amit könyvnek is láthatunk: Mert ez az egész érzékelhető világ olyan, mint egy - az Isten ujjával megírt... könyv, és az egyes teremtmények sem olyanok, mintha emberi vélekedéssel kigondolt alakok volnának, hanem az isteni döntés szerint lettek megteremtve, az Isten láthatatlan bölcsességének kinyilvánítására. Amiképpen pedig, ha egy írástudatlan néz egy nyitott könyvet, látja a jeleket, de a betűket nem ismeri fel; így van a bolond és test szerint való ember... ezeken a látható teremtményeken kívülről látja külsejüket, de bennük nem ismeri meg az értelmet. Aki azonban szellemi ember..., azáltal, hogy a mű külső szépségét szemléli, megérti, hogy milyen csodálatos benne a Teremtő bölcsessége... mintha csak egyazon írásban az egyik a jelek színét és megformálásukat dicsérné, a másik pedig értelmüket és jelentésüket magasztalná. (Hugo de Sancto Victore: Didascalicon VII. könyv, IV. fejezet; In: Az égi és a földi szépről, szerk. Redl Károly, Gondolat 1988) A teremtett, kézzelfogható világ dolgai utalnak az istenire. Az érzékeinkkel felfogható világ teremtésében az isteni hármasság: az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyszerre nyilvánul meg, a hatalom, a bölcsesség és a jóság formájában. Ezt a Hugo de Sancto Victore-től származó tant (ld. Didascalicon libVII) Alexander Neckam (+1217) így ötvözi az írással: A világ az értő számára Isten tollával írott olyan betű, amely megjeleníti a művész hatalmát bölcsességével és jóságával együtt. Ahogyan pedig az egész világ (Isten tollával) írva van, úgy az egész betű; de az értő és a dolgok természeteit kutató számára a Teremtő megismerésére és dicsőítésére szolgál. (De naturis rerum, lib.II, prológus, ed. Th. Wright, London 1863; idézi Brinkmann p.46 Anm.127) A látható világ mint könyv elmélete tükröződik Alanus ab Insulis (Alain de Lille) sokat idézett versében is. Ez - címe szerint - az ember múlékony és veszendő természetét ábrázolja festőién. Alanus előbb az elméletet foglalja össze, hogy aztán a rózsa hasonlatán az emberi élet képét bontsa ki; ezzel ugyanakkor az ó- és újszövetségi múlandóság-képhez, a halandó ember-elszáradó fű megfeleléshez kapcsolódik (ld. pl. Jak 1,11, IPet 1,24; Ps Cl,12; CII, 15-16; Isa XL,6;). A szöveg prózafordításban így hangzik: A világ minden teremtménye könyvként számunkra kép is és tükör is. Életünknek, halálunknak, helyzetünknek, sorsunknak hű jelzője. Helyzetünket a rózsa fes
