Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 2. szám - Kolta László: "Bennem egy Vörösmarty arca vetődött fel"

Kolta László ■ „Bennem egyre Vörösmarty arca vetődött fel” 33

A Tolna megyei Völgységben tetézte a feszültséget a hitleri eszméket propagáló Volksbund megalakulása (1938), az „Übermensch”-?,k diktatórikus terpeszkedési vágya. Fáy Ferenc Bonyhádon találkozott először sváb osztálytársakkal, s meggyőződhetett arról, hogy kevés volt közöttük a Hitler-rajongó:

Mondják német volt..., tán igaz, de nem volt náci. Még pártiskolába,

sőt a Volksbundba sem járt. (Őszi ének arról, aki elveszett)

A költő torontói magányában is felidézi bonyhádi diákkorának légkörét: „Emlékszel a tolnai-baranyai svábokra? A körösi, is aszegi tótokra? És ránk kenik, bogy soviniszták voltunk”.

Fáy Ferenc Bonyhád kettős emlékét őrizte: „a nyár gyönyörű vásznai lobognak” itt, másrészt „rongyokba sulykolt didergést” jelentett.

A „péceli kis ház”-ból kilépve gimnáziumi tanulmányai alsó 4 osztályát Fáy Ferenc a Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte. Az 5. osztályt az aszódi evangélikus gimnáziumban kezdte, de ez a tanév befejezetlen maradt. Az okát önvallomásából sejthetjük: „Az én Istenem nekem barátom, pajtásom. Az én Istenem aszódi diákkoromban eljárt velem - iskola helyett - a kis-bagi csárdába. Bort ivott velem, és iskolát került velem”. A levegőváltoztatás kényszere sodorta a következő evangélikus gimnáziumba, Bonyhádra. Újra beiratkozott az 5. osztályba, s 1937-41 között itt járta ki a gimnázium felső négy osztályát. Gimnazista korát idézi Iskoláim című verse:

Az első, melyet egyszerű szívek álmodtak hosszú, sima téglalappá, falumat ásta bennem alappá.

A második magas volt és komoly.

Csöpp pesti csírák sápadt arca nézte hatalmas törzsét, míg Luthert idézte.

A harmadik erős volt, mint a vár.

Aszód felett a messzeségbe révedt s ott áldozott Petőfi szellemének.

Aztán... Bonyhád jött. Álltam sváb, magyar gyűlölködés közt, mint e harc kudarca, mert bennem egyre Vörösmarty arca vetődött fel s a Perczel-kert felé