Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 2. szám - Kolta László: "Bennem egy Vörösmarty arca vetődött fel"

34

Új Dunatáj 1997. május

figyeltem, bízva, hogy tán visszahozza szavát a szél... És most itt vagyok. (Iskoláim)

Fáy Ferenc nem volt következetesen szorgalmas diák. Valójában egyetlen tantárgy kötötte le érdeklődését: a magyar nyelv és irodalom. Olvasottságával, felkészültségével kiemelkedett osztálytársai közül. Érdeklődését, olvasmányigényét, műelemző készségét, stílusát és kibontakozó írói tehetségét a gimnázium 5-6. osztályában Kunszt Henrik magyar-német szakos tanár irányította, aki két évig osztályfőnöke is, és négy éven át a Petőfi Sándor Önképzőkör tanárvezetője. Az irodalomtörténetet a 7-8. osztályban a pályakezdő Klenner Ferenc tanította (a bonyhádi gimnázium első bölcsészdoktorátussal rendelkező tanára, egy évtized múltán már a pécsi Pedagógiai Főiskola tanszékvezetője). Az utolsó két évben az osztályfőnöki teendőket Polgár Dezső vette át, aki a gimnázium legszigorúbb tanára hírében állt. Ennek Fáy Ferenc kárvallottja is lett: a 7. osztályban fizikából csak az augusztusi javítóvizsgán felelt meg elégségesen. A 8. osztály végén a német nyelvből vált kritikussá a helyzete, de a tantestület kegyelmet gyakorolt.

A bonyhádi gimnáziumban töltött négy évben Fáy Ferenc tanév végi érdemjegyei tarka képet mutatnak (annak idején a következő osztályzatok szerint értékeltek: 1=jeles, 2 = jó, 3 = elégséges, 4 = elégtelen). A felső osztályokban az év végi bizonyítványban szereplő kalkulusok statisztikája: 10 jeles, 17 jó, 20 elégséges, 1 elégtelen. Fáy valamennyi tanévben „elégséges rendű” átlageredménnyel léphetett a felsőbb osztályba.

Magatartásból Bonyhádon sohasem kapott „példás” minősítést, sőt, az utolsó két évben csak elégségest, azaz „szabálysztru’-í (magatartásból a 4-est „kevésbészabályszerű”-nek nevezték, amelyet az iskolából történő eltávolítás, kizárás esetén ritkán alkalmaztak). Fáy Ferencnek nem voltak kirívó, botrányos fegyelmi ügyei. Egyszerűen arról van szó, hogy nehezen viselte el - főleg a diákotthoni - korlátokat és megkötéseket. Az is tény, ha valami nem tetszett neki, és nem értett egyet a merevséggel, annak hangot adott, s véleményét határozottan kifejtette. Ilyenkor vitába szállt feljebbvalóival, tanáraival is. Nem tiszteletlenkedett, de megnyilatkozásait mégis annak könyvelték el. A magaviseleti elmarasztalás egyik esete: néhány „intista” kiszökött a diákotthonból az esti 8 órai mozielőadásra, s a 22 órai takarodó után másztak be a diákotthoni WC ablakán. Az őszi szakadó esőben a vizes cipőtalpak árulkodó nyomait a felügyelő tanár hamar felismerte. A másik esetre a költő idősödő korában utalt: „Bonyhádon udvarolt, és éjjelizenét adott Binder Csőrinek”. A 8. osztály végén magatartásból mindössze három fiú kapott „szabályszerű” elmarasztalást. Közöttük Fáy Ferenc is, a Petőfi Önképzőkör ifjúsági elnöke.