Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 2. szám - Olasz Sándor: Lélektaniság és személyesség a Timár Virgil fiában

Olasz Sándor • Lélektaniság és személyesség a Tímár Virgil fiában 25

ami a világ gonosz fiaiban durva testiségek alakját öltené...” Tímár e pillanattól kezdve visszavonul, hagyja, hogy Pista a Szabadságot, a Fővárost, a nagy Eletet válassza.

Vitányi mondja ki, de valójában Tímár is úgy gondolja, hogy test és lélek egységét, egyensúlyát törvényszerűen nem sikerült megvalósítania. „Bevallom, hogy én irigylem atyaságodat: a jobbik részt választotta, a Platón erósz uraniosz-ít - míg mi az asszony földi bilincseiben senyvedőnk.” (Az erósz uraniosz jelentése: érzékiség nélküli szerelem) Nem föltétlenül a másik Erósz (erósz kroniosz) a visszataszító Tímár számára, hanem az a cinizmus és nyegleség, amely Vitányi személyiségéből árad. (Az irodalomtörténet Ignotust emlegeti Vitányi modelljeként. Ám ez a regénybeli ellentétpár megvilágítja azokat a fenntartásokat is, melyeket Babits Kosztolányival kapcsolatban fogalmazott meg. De ezen a ponton már ismét függetlenedik a regény a lehetséges modellektől.) „Babits regénye - írja Németh G. Béla -, azt a folyamatot ábrázolja, amint a lélek testetlen, nemiség nélküli, időtlen, sem életet, sem halált nem nemző szerelme a szellem iránt testiséggel, nemiséggel, életet és halált nemző időbeliséggel telik el. Vagy másképp s az ő szavaival: a csonka, a csonkított Erósz uraniosz a maga csonkaságára ébred, s a telt és termékeny Erósz kroniosznak kénytelen átadni vagy legalább vele megosztani a helyét.”8 „Most jön az öregkor... a magányos öregkor” - gondolja Tímár, a fölvillant másféle életstratégiáról való lemondással. A regény végén kétségtelenül az is olvasható, „hogy az egyetlen igaz menedék az Isten”. De még ekkor is Augustinus jut Tímár eszébe, aki ifjúkorában nem bújt a cellák falai közé. Nem egyértelműen a rezignált belenyugvásról van hát szó, s Tímár személyisége éppen emiatt a vállalt ambivalencia miatt válik talányossá és izgalmassá.

Az apa szerepe Jacques Lacan strukturalista pszichoanalízise szerint az, hogy a gyermek számára lehetővé tegye a szimbolikus rendbe, a törvények és a nyelv világábavaló belépést. Az, hogy Vágner Pista hosszú ideig ragaszkodik Tímárhoz, s valósággal pótapát lát benne, árvaságával éppúgy magyarázható, mint a tanár nyújtotta biztonsággal és szeretettel. A válaszúthoz érkező Pistában talán nem is tudatosodik, érezni azonban mindenképpen érzi, hogy a csonkítatlan világba való bevezetést mégiscsak Vitányitól remélheti. Pistát később minden bizonnyal a szeretet túlzása, s Tímár egyoldalú tökéletessége is riasztja, „minden angyal / Iszonyú” - olvashatjuk Nemes Nagy Ágnes Téli angyal c. versében, s Tímár - minden szeretetre méltósága ellenére - egy ponton túl valóban félelmetes. A tanár életét válságos periódusában kavarja föl az élmény. Céltalannak kezdte látni életét, „fájdalmas meddőség érzése ült benne”. Bornírt rendtársait is egyre jobban únta. S ebben a teljes krízisben Tímár azt kezdte érezni, hogy történik vele valami, köze van mások életéhez, nincs egyedül. „Sziklák és falak, természet s megszokás - mennyi hideg keménységet kellett áttörnie e lélekömlésnek! De kitört a lélek, az elzsilipelt, negyve