Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Bertók László: Az írott emberi szó
36 Ú; Dunatáj 1996. április Bertók László AZ ÍROTT EMBERI SZÓ-Jegyzetek, közelítések -Az-e az alaphelyzet, hogy amikor tollat veszel a kezedbe, azért teszed, mert tollat fogni, forgatni nagyszerű dolog, mert imponálni akarsz, olyasmit leírni, elmondani másoknak, ami bizonyára érdekli őket, tetszeni fog nekik, mi több, amit, úgy érzed, te tudsz csak, vagy te vagy képes a leginkább, a legszebben, a legjobban elmondani ? Nem! Nem érdekelnek mások, nincs a képben senki sem, aki várná, hogy mit szólsz hozzá, hogy akkor most te miképpen nyilvánulsz meg, vagy-e egyáltalán. Számodra (előtted) a „gond” van, a gondolat van, az, amit annak érzel, s kidobogsz, körbejársz, körbetapogatsz, megpróbálsz szavakba fogni, helyére tenni, oda, ahol, úgy véled, a helye van, s a tevékenység, a lüktetés közben, a már odahagyott, „rendbe tett” részletekre tekintgetve, azokat megérintve, tovább gondolva csinálod, csinálgatod valami érzékeiden és tudatodon túli, valami emberen túli erőnek, igénynek, mozgásnak engedelmeskedve. * Az ember állat. Vagy: mint az állat. A szaporodásért van. Elsősorban azért. Valaki vagy valami újra meg újra megpróbálkozik, hogy a kész, a kifejlett példányokból létrehozza azt az egy sejtet, két sejtet, amivel megint elkezdheti. Hátha sikerül. Hogy szaporodni tudjon, fel kell nőnie, táplálkoznia kell. Ez: a táplálkozás, a táplálék előteremtése, bármi áron, ez a második, ami mozgatja. A szaporodást úgyszólván ösztönösen végzi, az hogy tervezi, szabályozza, az csak gyerekes játék. Szétszedni a búgócsigát, de összerakni nem. A táplálkozás, s az utód táplálása az sokkal inkább rá van bízva, s végtelenül nagy tartalékokat akar a többi ember, a család, a nemzetség kiirtása árán is, mert a génjei nagy katasztrófákra emlékeznek. S ahány emberpár, annyi ág, annyi lehetőség. Kinyitva az ólajtó, rohanhat a falka, s rohan is a vályúhoz, a legelőre. Egy-egy pillanat közben az utódnemzés kéje, a legfőbb öröm, az önkívület, az együtt-lét a titokkal. Mégis minden érte, azért, hogy megint megtörténjen. Az az egy százalék, amelyik képes látni ezt, akibe ez a képesség belevillan, az uralkodik az összes többi fölött. A kilencvenkilenc százalék csak megcselekszi a megmásíthatatlant. * Csevegések, társalgások, viták a televízióban, a rádióban. Bármely témáról, de különösképpen a politikáról, a napi eseményekről. Mintha régi falusi udvarházak-
