Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Köztünk voltál, Baka István - Baka István szüleivel beszélget Töttős Gábor
12 Új Dunatáj 1996. június mindig milyen volt. Meg mindig kipucoltam neki a cipőjét. Ha én azt vissza tudnám csinálni! Csinálhatna tőlem, amit akar... Soha rá nem szólnék többet. De hát ki gondolta? T.G.: — Az ember az édesanyjától ezt elfogadja. Ki korholja, ha nem ő? Ez olyan természetes... Anya: — Egyszer panaszkodott rám a Zsuzsinak, már az utolsó évben, hogy mondd meg az anyának, legalább ő ne szekáljon engem... Szóval, amíg a Zsuzsi még nem volt gimnazista Pécsett, addig hárman mentünk el hazulról. De volt, amikor neki korábban kellett beérnie. Valamit még meg akart kérdezni vagy csinálni, tán nem volt meg a matekleckéje, nem tudta megoldani itthon. A Hanák Ottóval mind a ketten nagyon buták voltak a matekhoz, meg a kémiát nem szerették. Az ablak felé fordították őket kémiaórán, hogy ne zavarják a többieket, mert úgyis tudták, hogy őket az nem érdekli, meg nem is szeretik. Aztán délben, ha olyan volt az ebéd, akkor elment a menzára, ha nem volt fogára való, akkor nem ment el. T.G.: — Az Árpád utcába jártak ők is? Anya: — Igen. Az Ottóval nagy vidáman elbeszélgettek odáig, aztán onnét haza jött... Apa: — Külön szobája volt... T.G.: — Akkor már itt laktak? Anya: — Igen. Ötvennyolcban vettük a telket, ’59-ben raktuk az alapot, akkor azt hagytuk egy évig állni, úgyhogy mindenkinek megsüllyedt a padlója, nekünk egyedül nem, ’61 nyarán költöztünk be. Hétezer forinttal kezdtünk házat építeni. Én akkor gimnáziumba jártam, ’58-ban érettségiztem. Előtte egy parasztházban laktunk, de ott még az ablakot sem engedték megjavítani, fürdőszobát sem csinálhattunk. A bácsi mogorva ember volt, de a felesége még később is idejárt hozzánk, ha lehetett suttyomban, még az István ballagásakor is idejött délután egy kis ajándékot hozni neki. Meg mikor megnősült, akkor is... T.G.: — Tényleg, emlékszem arra, István utalt rá, hogy volt olyan, akit Szekszárdon szeretett, de esetlenül udvarolt neki. Anya: — Nem is tudott udvarolni neki, mert ő nem merte megszólítani. Egy másik fiút kért meg, hogy kérdezze meg tőle, szóba állna-e vele? Apa: — Van is egy ilyen novellája. Anya: — A Margit. Meg abban a versben is, ami Szekszárdról szól, a Képeslapban, amit Mészöly Miklósnak ajánlott. Abban is benne van, hogy a Fasor, ahol az a lány lakott, akit szerettem. Nagy diákszerelem volt, soha nem teljesült be, ezért ezt nem tudta elfelejteni. Őbenne ez mindig bennemaradt. N. Edit. Valahova Kaposvárra ment férjhez. Szép lány volt, de olyan kis rátarti. Buta-büszke volt. Istvánnak mindiga szépek tetszettek. Ez volt az első szerelme. Én tudtam. Este azt mondta: — Sétálok egyet, anyukám, de soha fél kilencnél tovább e) nem maradt. Nem ment se
