Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Buda Attila: Szekszárd: Nenne, Babits, Kosztolányi
Buda Attila • Szekszárdi Nenne, Babits, Kosztolányi 69 Buda Attila SZEKSZÁRD: NENNE, BABITS, KOSZTOLÁNYI A szekszárdi Babits - valójában Kelemen - ház egyik üveges szekrényében, a család apróbb használati- és dísztárgyai, valamint imakönyvei társaságában három kéziratos füzet található, melyek valaha a két Kelemen-lány - Auróra és Ilona - tulajdonában voltak. Közülük kettő emlékkönyv, a harmadik pedig, a kiadó eredeti szándéka szerint, az év napjainak jelölésével különféle események, gondolatok feljegyzésére szolgált. Ez utóbbi, a két testvér közül a fiatalabbé, Kelemen Ilonáé volt. A Halálfiaiban ő Jolán néven szerepel s gádorosi - szekszárdi - környezetben sokat olvashatunk róla, többek között az alábbi sorokat is: .Jolán is megnőtt már, száműzött hercegnő, aki nem akart férjhez menni: finom, már kissé fonnyadó, tüskés félénkséggel és érzékenységgel: pedig lett volna kérője. Cenci nézte, nem szólt, önző okossággal: kellett a segítség a házban s már közeledtek a beteg, gyenge napok.” „Cenci még az ura után sem rítt haszontalan, sem a szegény elpusztult Imre után: rábízta Jolánra, aki olykor, ha ráért, hosszú, ünnepi délutánokon, s ha kifogyott az írni való levelekből, most is zokogva tudta siratni apját s testvérét.” „Nelli sorsán csakjolán tűnődött, a levélírásra szánt ünnepi délutánokon vagy tél felé már, a fuggőlámpa alatt, titkos borzalommal gondolva a zord és kegyetlen szerelemre, melynek ő szökevénye volt.” „Jolán egész élete egy nagy várakozás volt; bál, utazás, szép ruha mind új ködök ígérete maradt, míg minden titkos és szegényes vágya egyetlen határidőre tolódott ki: majd ha megfizettük az adósságot!” Imrus Jolán néninek megpróbált fölolvasásokat tartani: Jolán szomjasnak látszott minden újdonságra, de a legjelentősebb mondat közepén a konyhába szaladt.” Jolán kivált régebben, boreladások idején, mindig kizsarolt egy-egy szép ruhát Cencitől, amit a legújabb divat szerint varratott meg, s aztán rendszerint restellt fölvenni, mert félt, hogy feltűnő.” Köztudott, hogy Babits Mihály e regényében családját s szülővárosa szereplőit is megörökítette. Természetesen a művészet igazsága más, mint az életé: alakjainak nagyrészét a valóság több szereplőjéből gyúrta eggyé, egy-egy ismerősének jellemét, viselkedését többfelé is szétosztotta s mindezt mesteri módon vegyítette a sű-' rítés, tömörítés, valamint a fokozatos bemutatás eszközeivel, a megfogalmazás
