Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 1. szám - Solymár Imre: A kakasdi sváb bábaasszony szakmai és etnikai identitása

Solymár I. • A kakasdi sváb bábaasszony szakmai és etnikai identitása 63

gombapörköltet csináltam. Jöttek az ottani falumbeliek, azok meg voltak híva. Egy kakasdi házaspár volt a sörgyárban, azok hoztak két kosár sört, olcsón. Jöttek a fiúk, akik Kakasáról Pécsen voltak katonák. Három kakasdi lány is szolgált ott, azokat is meghívtam. Utána elmentünk moziba. Mikor jövünk vissza, látom, a II. emeleti műtő nagyon ki van világítva. Mondom: elhiszitek, hogy itt nagy baj van, és mindenki elment mulatni? - Rögtön beöltöztem és felmentem. Úgy is volt! Egy császáros és egy méhen kívüli terhesség...!” A történetet 50 évvel később így zárja, megtoldva az erkölcsi tanulsággal: „Én boldogabb voltam, mint azok a banketten. Aztán másnap sült ki, milyen ivászat volt a vége! Hát nekem egy ilyen vacsora, egy ilyen lumpenéjszaka nem kell!” - így hagyta el a várost, végzett, hazakerült.

Szeptember 5-én délelőtt a járásbíróságon, délután az alispánnál tett hivatáli esküt, ezért nem volt Kakasdon. Aznap az ikerszülést még a régi bába, Kati néni vezette le. „Ádám és Magdi lettek a gyerekek. Úgy sajnáltam, hogy nem ez lett az első. így az én első bábáskodásom 1942. szeptember 13-án történt.”

Studer Anna akkor került vissza Kakasára, amikor a magyarországi németek belső meghasonlottsága már nyilvánvaló volt. Nagyobb részük a Volksbundhoz, kisebb hányaduk - magyarérzelmű svábként - a Hűséggel a Hazához mozgalomhoz kapcsolódott. Tizenhárom kakasdi család - köztük Studerék is - a Hűségmozgalom tagjai, ún. rongyosok lettek.

Katolikus identitása ezekben az években tovább erősödött viszont ekkor alakult ki - egy életre szólóan - negatív attitűdje a Hitler-párti kakasdi németséggel szemben. Mindez a mai napig meghatározó része német identitásának.

Mindezek ellenére - traumatikus élményként - osztoznia kellett a svábság közös sorsában, „kollektív bűnössége” büntetésében. Igaz, amikor 1945. április 17-én a kakasdiakat a Birka-hegyen kettéosztották, Studerék visszatérhettek. A falu nagy részét - a „bűnösök” apraját-nagyját - a lengyeli internálótáborba hajtották. Rakasd kiürült. Akkor éjjel fél 2-kor édesapja zajt hallott. Kiment, majd visszajött. Kocsik vannak a községháza előtt, megjöttek a „telepesek”. A sötétben komor arccal hallgatták, hogyan megy az osztozkodás a házak, porták fölött. A szegények a sok gyerekre, a gazdagabbja a Bukovinában hagyott „nagyobb életre” hivatkozott. Másnap hívták az első bukovinai székely szüléshez. Nem sváb volt, ő volt a kakasdi bába. Akit világra segített: Juhász Piusz, Juhász Ágoston és Sebestyén Rozália fia. Ha vele találkozik, ma is hallja tőle: „Amri néni! Magát láttam először.” Mire ő, mindétig: „De te nem emlékszel rá, de én, igen!” Bábanaplójában az 1945/11. szám, a Kakasdon született bukovinai székelyek között az első. A székelyek bábaasszonyát - képzettsége révén - csakhamar kiszorítja. Egyébként is, Verocska nénit eddig is csak azért hívták, hogy „fogja a fejit”. Egy súlyos esetnél ott tüsténkedett, végül Amriért, a sváb bábáért küldtek. Rossz nyelvek szerint ekkor Verocska nénit bevetették a mellette lévő ágyba, ne lássa a másik, hogy már volt ott. A székelység