Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 1. szám - Dobos Gyula: A Perczel-család bonyhádi ágának kialakulása

Dobos Gyula • A Perczel-család bonyhádi ágának kialakulása 55

Tolna vármegye örökös főispáni tisztét - Lipót 1689-es augsburgi oklevele szerint - a mindenkori pécsi püspök töltötte be.12 Tolna megyében 1718. július 1-jei megyegyűlésen szerepelt először hármas jelölés az alispáni funkcióra. Az 1723-as országygyűlés elfogadta és a király szentesítette azt a törvényt (56.te.), amely előírta a négyes jelölést az alispáni tisztségre. E gyakorlat szerint a főispán, vagy személyes megbízottja előzetesen tájékozódott a személyekről a megye nemesei körében, azt követően terjesztette a közgyűlés elé javaslatát. Nem mindig tartottak azonban szavazást, hanem közfelkiáltás alapján jelentették ki, hogy ki a választott személy. A Tolna megyei választásokra a XVIII. században általában jellemző, hogy a tehetős nemesek közül legtöbbször a kiválasztott tehetséges is volt. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az újraválasztás igen gyakori.13 Tulajdonképpen ez a gyakorlat a vármegyének is hasznosnak bizonyult, hiszen többször is újraválasztott tisztségviselőnek lehetősége volt elméleti felkészültsége gyakorlati kamatoztatására. Mivel az alispáni hatáskör szinte a vármegyei igazgatás egészére kiterjedt, a gyakran távollevő főispánt is helyettesítette, ellátta a közgyűlési, ítélőszékelnöki teendőket, mindezeken felül gazdasági, katonai ügyekben szintén jelentős irányítási feladatai voltak. Ezért azután hatalmával párhuzamosan komoly tekintéllyel rendelkezett.14 Perczel József követként vett részt a Mária Terézia által összehívott, híres 1741. évi pozsonyi diétán, majd 1751-ben ismét követnek jelölte Tolna vármegye.15 Mindezen adatok azt bizonyítják, hogy Perczel József alaposan felkészült, más források szerint erős, agresszív ember, aki jelentősen kiemelkedett a középszerűségből. Ezek magyarázzák, hogy „idegenként” 17 éven át megmaradhatott a vármegye élén.

Mária Terézia uralkodása első felében jó kapcsolatot alakított ki a nemességgel, a nemesi vármegyékkel. Az érem másik oldala: ennek fő okát az jelentette, hogy a poroszok ellen különösen nagy szüksége volt a magyarok támogatására. Uralkodása második felében, a felvilágosult abszolutizmus időszakában (fia és rendeletéi hatására) ez a kapcsolat elhidegült. A nem túl gyakori országgyűlésekre (1741, 1751, 1765) a megyei követek kiválasztását mindig komoly küzdelem előzte meg. Az a tény, hogy a vármegye „tősgyökeres” (a tősgyökeres idézőjelben, hiszen az újratelepítéseket követő nemesség többsége nem volt e terület ősi birtokosa!) nemesei két alkalommal is megbízták Perczelt a megye képviseletének ellátásával, különösen nagy elismerést jelentett. Érdemeinek legfelsőbb szintű értékelését mutatja Mária Terézia donációs levele, amellyel birtokvásárlásait helybenhagyta és mindezek mellé Perczel Józsefnek és utódainak a Bonyhádi előnév használatát engedélyezte. Az adománylevél indoklásában többek között a következők szerepelnek: „megemlékezvén azon érdemekről, melyeket a már előbb említett Perczel József, Tolna vármegye első alispánja hosszú éveken át nemcsak az országgyűléseken és a különböző országos bizottságokban, mint nevezett vármegye követe és kiküldöttje fejtett ki, de amelynek tanújelét adta az elmúlt török háborúk alatt és a vármegyéjében