Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 1. szám - Dobos Gyula: A Perczel-család bonyhádi ágának kialakulása

56

Új Dunatáj 1996. április

fellépett pusztító sáskajárás idejében is, nemkülönben az általános, mindkét rendre kiterjedő országos felkelés alkalmával is”.16

Perczeljózsef közigazgatási munkássága mellett jelentős gazdasági tevékenységet is folytatott. Ez érthető, hiszen népes családjával szemben (lásd a melléklet családfáját) komoly kötelezettségei voltak. A gyerekek neveltetése és társadalmi állásának megfelelő életmód nem kis erőfeszítést igényelt. A vármegyei tisztségviselők XVIII. századi javadalmazása alacsony volt. 1732-ben az alispán éves tiszteletdíját az 1718. évi 400-ról 600 Ft-ra emelték, de ez az összeg az egyéb napi-, levél-, küldemény- és ítélőszéki díjakkal együtt sem lehetett elegendő a tisztségnek megfelelő életvitelhez.17 Perczeljózsef apja halálakor, 1733-ban örökölte a vámosi birtokot. Ezen túladott és 1738-ban Boronkai Ferenctől és nejétől Niczky Juliannától megvásárolta a Somogy vármegyében fekvő Boronka falut, továbbá Keszi, Sárköz és Szent György pusztát, összesen 3650 rajnai forintért. A vármegyei funkció lehetővé tette számára, hogy jelentős tranzakcióba kezdjen. A vásárlással párhuzamosan a Babochay család hitelezőitől zálogba vette Lápafőt. 1742-ben Madarász Sándorné Gőcze Zsuzsannától vásárolta meg a szintén „Somogybán fekvő birtokot 4900 rhénes forintért”. Kercseligeth tartozott e birtokhoz. Időközben jelentős nyereséggel adott túl Lápafőn, amikor „Szalabéri Horváth Lászlónak 3350 rhénes forintért átadta a zálogban bírt birtokot”.18 A legjelentősebb birtokvásárlás 1743. május 28- án következett, amikor sógorával, Gaál Sándorral megvette báró Schilson János Mihály 10000 holdat (14800 jugerum) meghaladó birtokát 45000 forintért. Ez a vásárlás felszólamlások, ellentmondások és perek sorozatának elindítója lett. A vétel megerősítésére Perczel József Mária Teréziától donációs levelet szerzett. Ez utóbbi tény döntő érvként szerepelt a század végéig folyó perben, amelyet a birtok másik felét bíró Kéthely örökösök, majd a báró fia, később unokája folytatott Perczeljózsef, illetve 1768-as halálát követően gyermekei ellen. A Bonyhád felét, Cikó és Majos községeket, Széplak, Csötske, Eszter, Ófalu, Sibrik (Zsibrik) pusztákat valamint Fölöpszerdahely felét magába foglaló birtok vételárának kifizetése miatt Perczeljózsef jelentős kölcsönöket vett fel. Részben e kölcsönök 6%-os kamatára, részben az alapkölcsönök visszafizetésére gyakran újabb pénzfelvételekre kényszerült. A megszerzett bonyhádi uradalom működtetése gazdasági épületek, a család rangja, kúria építését igényelte. A bonyhádi katolikus egyház „jobblétének előmozdítására” szintén jelentős összegeket áldozott, Cikón pedig - kegyúrként - iskolát, plébániát valamint egy 17,5 öl hosszú és 7 öl széles templomot építtetett. A templomot szertartási eszközökkel felszerelte, a toronyba pedig Stájerországból hozatott „ékeshangú harangokat”.19

A XVIII.sz. középső harmada a krónikus pénzügyi nehézségek korszaka a Perczel-család életében. A családfő sorra vette fel a hiteleket; nem válogatott a hitelezők személyében, csak arra vigyázott, hogy jó hírneve megmaradjon, valószínűleg