Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Grendel Lajos: Közép-európai polgár
50 Új Dunatáj 1996. április héz megjósolni. Ennek a térségnek az összes problémája ma éppúgy, mint száz évvel ezelőtt a polgársága erőtlenségéből fakad, továbbá a polgári fejlődése megszakítottságából. Ez a megszakítottság azonban nem volt teljes. A kommunisták fölforgathatták ugyan a társadalmat, szétverhették vagy lezülleszthették a polgári társadalom intézményrendszerét, a polgári értékeket azonban nem semmisíthették meg. Az alattvalóvá, állami alkalmazottá degradált, totálisan államosított állampolgár emberi kapcsolatait, viselkedéskultúráját, magánéletét továbbra is többé vagy kevésbé a polgári értékek szabták meg. Igen hamar kiderült, hogy a tudatot nem lehet államosítani. Mi több, a sztálini terror elmúltával, a diktatúra felpuhulásával egyre inkább rehabilitálódtak ezek az értékek, különösen azokban az országokban, mint Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia, amelyek a kommunista diktatúra bevezetése előtt eljutottak a'polgárosodás magasabb szintjére. Ezeket az értékeket fokozatosan a pártnómenklatúra egy része is a magáévá tette, amikor világossá vált, hogy a polgári értékek nélkül előbb-utóbb kormányozhatatlanná válik a rendszer. Más kérdés, hogy e hosszú kényszerpálya alatt mennyire sérültek meg ezek az értékek. A privatizáció leple alatt folyó szabadrablás, a korrupció és a bűnözés elburjánzása, az egyes országokban fellángoló nacionalizmus, ennek az átmeneti időszaknak a megannyi beteges tünete arra vall, hogy a jogállamiság hosszú hiánya károsította a posztkommunista társadalmak szervezetét. Nehéz dolog a kommunista diktatúrákból örökölt reflexekkel jogállamot építeni. Hiába ismerem el a polgári értékeket, ha szellemükkel ellentétes módon cselekszem. A posztkommunista Közép-Európa reintegrációja kudarcra van ítélve, ha az ezt végrehajtó hatalmi elit kóros tudat- és értékzavarokkal küszködik, ha mohóságánál és kapzsiságánál fogva csak az orráig képes látni. Az ezredforduló idejére visszajutottunk oda, ahol egyszer már voltunk, az eredeti tőkefelhalmozás állapotába, annak minden nyavalyájával és ellentmondásával együtt. Ez olyan hatalmas hátrányunk a fejlett Nyugathoz képest, amelynek ledolgozására csak egy öntudatos, akár áldozatokra is képes, civilizációnk alapértékeit tiszteletben tartó és ezekhez igazodó polgárság képes. Olyan polgárság, amely a kommunista ideológia üledékeitől meg tud tisztulni. Pátosz nélkül állíthatjuk: a közép-európai polgárnak küldetése van, de ahhoz, hogy ennek a küldetésnek megfeleljen, előbb polgárrá kell lennie. A közép-európai polgár küldetésének a tartalma az, hogy a térség reintegrációját sikeresen menedzselje. Sarkítva: a közép-európai polgár küldetése az, hogy felszámolja Közép-Európát, az átmenetiségnek, az etnikai konfliktusoknak, a tekintélyuralmi beidegződöttségeknek a régióját. Eközben azzal is tisztában kell lennie, hogy e folyamat levezénylésében elsősorban - bár talán nem kizárólag - csak magára számíthat.
