Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Grendel Lajos: Közép-európai polgár
Grendel Lajos • Közép-európai polgár 49 kár szót vesztegetnünk, hiszen kirekeszti a polgárság köréből a vagyontalan, senkit ki nem zsákmányoló polgárt, aki éppúgy lehet polgári értékek hordozója, mint a kapitalista. Ennél Croce álláspontja is elfogadhatóbb, aki a földbirtokosokat, az ún. szabadfoglálkozásúakat és a vállalkozókat nevezi meg polgárokként. Persze ez a meghatározás sem problémamentes. Mit kezdjünk például a bürokratával, a különböző rendű és rangú állami hivatalnokokkal, akik történetesen se nem földbirtokosok, se nem szabadfoglalkozásúak, se nem vállalkozók, ám hatalmuk és befolyásuk, mint a hivatalnokrétegé minden társadalmi formációban, mégis nagy lehet? Találóbbnak látszik Edmund Goblot lyoni filozófiaprofesszor megközelítése. Ő „azt állítja, hogy nem a vagyon teszi az embert polgárrá, hanem az a mód, ahogyan a pénzt megszerzi, illetve elkölti. Vannak gazdagok, akik nem polgárok, és vannak szegények, akik nyilvánvalóan a polgársághoz tartoznak.” De vajon elég-e az életstílus ismérvei alapján polgárnak nevezni valakit? S vajon ennyiféle megközelítés kuszaságából kihámozhatók-e olyan tulajdonságok, jellegzetes vonások, amelyek alapján elmondhatjuk, hogy mitől polgár a polgár? Célszerűbb lenne abból kiindulni, hogy polgári értékek nélkül nem beszélhetünk polgárról. Számos polgári érték ugyanis korábbi, mint a polgári társadalom kialakulása, s nélkülük a polgári társadalom összeomlana. Már említett tanulmányában Theodor Zedlin felhívja a figyelmet arra, hogy a polgárság számos arisztokratikus erényt tett magáévá, építette bele értékrendjébe. „Bár számára a munka szent volt, mint ahogy az is, hogy megélhetését a magánjövedelme biztosította. Ideálja a vidéki ház, ahová időnként éppúgy elvonulhatott a város elől, akár az arisztokrácia... Arisztokratikus volt a társadalmi státushoz és a kereskedelemhez való viszonyuk.” A polgári értékek tehát nem a semmiből keletkeztek, s jórészük legalább olyan régi, mint a civilizációnk. Amit hozzáadott ezekhez, az a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméje. A huszadik század végére a nyugati civilizáció értékrendjének a középponti fogalma a szabadság lett, az a vonatkozási pont, amelyből minden egyéb érték származik. Vállalkozó, kereskedő, tudós vagy író akármelyik más civilizációban is megtalálható, polgár azonban csak a nyugati civilizációban. Ennek alapján nevezném polgárnak azt, akiben civilizációnk értékei tudatosulnak, aki életmódját, egész létezését ezeknek az értékeknek a jegyében szervezi meg és alakítja ki, aki ezeket az értékeket és erényeket a szabadságából adódó kritikus kontrollal hordozza vagy gyakorolja, függetlenül attól, hogy vagyonos-e vagy vagyontalan. A posztkommunista, társadalmi és gazdasági transzformációval vajúdó Közép- Európa számára tehát adva van a reintegráció lehetősége, hiszen ugyanaz a civilizációs égbolt borul föléje, mint a Nyugat fölé. Ám ha közép-európai polgárról beszélünk, egy pillanatig sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy ez a Közép-Európa ma a posztkommunista Európa, ami azt jelenti, hogy polgári-utáni, de egyben polgári-előtti is. Olyan átmeneti időszakban él, amelynek a hosszúságát, tartalmát ne
