Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Komáromi Gabriella: Palást, mente, szablya vagy daróc, bocskor, kasza
Komáromi Gabriella ■ Palást, mente, szablya vagy daróc, bocskor,... 83 deklődés intenzitása látszik változatlannak. Művek sora bizonyítja Barabás Tibor Végvári legendájától Dávid Antal Erdély nagy romlása c. trilógiájáig. De hiába keressük regényeinkben akkortájt Hunyadijánost, Mátyás királyt, Kinizsi Pált. Néhány mű felidézi a Rákóczi-szabadságharcot, de másképp, mint az előző időszak ifjúsági regényei. (Hegedűs Géza: A menekülőherceg, Koncsek László: A soproni farsang stb.) s igen rövid úton számba vehetők 1848/49 regényei. Jóval több mű szólt a forradalom „előtt”-jéről és „utánijáról, mint magáról a forradalomról és szabadságharcról. Érdekes módon a deheroizálásra, rezignációra, dezillúzióra éppen azokban a történelmi témákban akadnak pregnáns példák, amelyekben a korábbi korszakokpatetikus, romantikus ábrázolása a leginkább érvényesült. (Rákóczi, 1848/49.) Ami igaz, igaz: nem igen lelkesít ez az évtized. A 70-es évek történelmi érdeklődése az ifjúsági prózában időben, térben tágasabb. Nincsenek preferált korok. S ha az író személyesen vonzódik egy korhoz, otthonossá válik benne, ragaszkodik is hozzá. Megszületnek a tv-szériákhoz hasonlatos folytatások. Trilógiák, tetralógiák. (L. Rónaszegi műveit! Kartal-könyvek, Az indián hercegnő, Az indián királyfi, Az indián halál.) Ha valami iránt megnő az érdeklődés ebben az időben, az a magyar föld és a magyar nép őstörténete. És az Árpád-kor. (L. Fehér Tibor, Földes Péter, Karczag György könyveit!) Mindez a korszak iránti fokozottabb tudományos érdeklődés következménye is. A hetvenes évek ifjúsági regényei c. könyvemben vizsgáltam ennek a kornak a hősválasztását. Bizony kardforgatóké a világ. De a mellékszereplők népes táborában jóval több szántóvetőre, mesteremberre, céhlegényre, kereskedőre, deákra akadhatunk, mint korábban. És ezzel együtt nagyobb szerep jut a történelem hétköznapjainak, részletgazdagabb a mindennapi élet, ihletettebben kelnek életre: középkori városok, várak, török kori falvak. Igaz, hogy a történelem sodrában az írástudókból, deákokból általában kardforgatók lesznek. De Balassi, Zrínyi, Petőfi hazájának történelmében ez szomorúan természetes. A 80-as években az ifjúsági történelmi regények világa méginkább a míndennapiság felé mozdult. Nem a romantika eszköztárával ábrázolt nagy csatáké, a látványos kardforgatásoké, a lélegzetelállító heroizmusé, hajmeresztő bátorságé, szent nagylelkűségé, hideg kegyetlenségé, aljas árulásé a szó. (Meglehet a gyerek sajnálja ezt, és pótlékokhoz fordul.) Ezekben a művekben alapjában véve a mindennapi élet értékszerkezete jelenik meg. A nagy morális értékkonfliktusok például kívül esnek ezen a szférán. De az is lehet, hogy az apró dolgok spontán áramlása közben elsikkad nagyságuk. Az erkölcsi, érzelmi, közösségi, vitális konfliktusok valahogy mindennapibbak lesznek. Ilyenkor a bevált kliséknek legalább a fele elvész. Nélkülözhetők, csak a hiányukat ne érezze senki! 1985-ben klisék nélkül lett Európa leg-
