Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 4. szám - Komáromi Gabriella: Palást, mente, szablya vagy daróc, bocskor, kasza

74

Új Dunatáj 1996. december

minden tudatosan vagy ösztönösen választott írói megoldásával ifjúsági történelmi regényt írt. Mérték és minta mindmáig. A lálhatatlan embert 1902-ben már az ifjú olvasóra számítva adta ki a Singer és Wolfner. A 30-as, 40-es években ötször adta ki átdolgozott ifjúsági kiadását a Dante. 1934-ben az Isten rabjainak jelentette meg ifjúsági változatát. Mikszáth ifjúsági folyóirat számára írta még a múlt század 80-as éveiben A két koldus diákot, de az olyan romantikus mesék a történelemről, mint A beszélő köntös (1889), A kis prímás, (1891), A szelistyei asszonyok (1901) vagy az Akii Miklós (1903) mennyivel kevésbé ifjúságiak? Mára átdolgozás nélkül is átcsúsztak az ifjúsági próza tartományába. A századelőn az óvatosság és a pedagógiai pedantéria még simított egyet A kis prímáson, mielőtt gyerekkézbe adta. Egy korabeli tanférfiú így vélekedett Mikszáth művéről: „kétségkívül nagyon kedves olvasmány, de van benne egy aggodalmat keltő hely, az a bizonyos barack alakú testrész, amely elárulja a kis prímás nemiségét. A kacér szavakat Szabó Magda próbálta Mikszáth művében megtalálni. íme: „takarója lecsúszott, ingecskéje felgyűrődött, kis teste olyan színű, mint a barackvirág, egészen csupasz.” Lám, még a szigor asszociációi is elegendőek voltak ahhoz, hogy valamit átigazítsanak. Ennélfogva akkoriban átdolgozott formában volt az ifjúsági történelmi olvasmányok része A kis prímás, akárcsak Rákosi Viktortól a Korhadt fakeresztek {1904). Ha a szerző, vagy a kiadó szándékára figyelnénk utólag, nagyon is beszűkítenénk az ifjúsági próza világát. Hamis képhez jutnánk.

A millenniumi idők „megrendelését” alighanem csak kisepikái formákkal győzte teljesíteni az ifjúsági irodalom. S ezeknek többsége valahol a szépirodalom és az ismeretterjesztés mezsgyéjén járt. Szatmári Károly Török világ Magyarországon c. művet 1905-ben dolgozták át a gyerekeknek, és sok kiadás fogyott el. Donászy Ferenc Rejtélyek a történelemből(1897) c. munkáját évtizedeken át újra és újra kiadták, a társadalmi megrendelés kontingense jó ideig nem csökkent. S azidőben van már irodalmi gyermekfolyóiratunk, az En Újságom, amely a kisepikái művek felvevő piaca. (Hetilap!) Móricz, Móra, Krúdy történelmi elbeszélései itt kapnak helyet. A művek parádés, album alakú kiadványokban ugyanúgy megjelentek, mint füzetes sorozatokban a vásári ponyván, ahol nemcsak Rinaldo Rinaldini, de Kinizsi Pál is kapható volt. S ilyen vásári, könnyű kézzel írt portéka még a kiválasztottak kezéből is kikerült. (L. Krúdy: A király palástja). Egyébként a szerzőknél időzve eszünkbe jut, hogy a klasszikusok glóriával lépik át az időt. Gyengébb műveik is kevésbé vannak kitéve a felejtésnek, mint az ifjúsági próza dolgos kismestereinek ritka remeklései. Az idő nem műveket, hanem életműveket rostál. Közben alapvetően ritkábban igazságtalan, mint várható.

A századforduló és a századelő mohón keresi a nemzeti géniuszt és a nemzeti dicsőség kútforrásait. Európai a jelenség. Nálunk az ezredéves évforduló csak fokozza. Van-e összhang a tantervekben, tankönyvekben deklarált pedagógiai szándékok és az if-