Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Komáromi Gabriella: Palást, mente, szablya vagy daróc, bocskor, kasza
Komáromi Gabriella • Palást, mente, szablya vagy daróc, bocskor,... 71 Komáromi Gabriella PALÁST, MENTE, SZABLYA VAGY DARÓC, BOCSKOR, KASZA (A történelem száz esztendő gyerekkönyveiben a millenniumtól a millecentenáriumig) „História est magistra vitae.” Ez a mondat indította valaha a latinkönyvet. Csak néhány sorral később következett, hogy: „Non scolae séd vitae discimus.” Mindebből azt is kikövetkeztethette az idegen nyelvtől megilletődött kis magyar nebuló, hogy a történelmet is az életnek tanuljuk. A magyar történelmi regény, különösképp az a része, amely az idő rostáján az ifjúsági történelmi olvasmányokból fennmaradt, nagyon érdekes keresztrejtvény. A megfejtéskor két fontos szempontunk lehet, milyen korszakokat választanak íróink témául, s melyik korszak mire hogyan tekint vissza történelmünk eseményeiből regényesen. Ebből aztán meg lehet állapítani, hogy mikor, mit preferálunk, diadalt vagy felemelő nemzeti tragédiát állítunk-e az ifjú olvasó elé. Történetünk a millenniumnál kezdődik, és a millecentenáriumnál ér véget. A magyar történelmi regény ugyan néhány évtizeddel idősebb a millenniumnál, Jósika Abafi]ító\ szoktuk számítani a nagykorúságát. Az irodalmi köztudat Dugonics András korábbi, nagyhírű Etelkd)ix már kacagtató, naív olvasmánnyá fokozta le. Nekünk azonban mindez legfeljebb adalék, hiszen gyermeki fogyasztásra alkalmas módonjókai tudott először a történelemről mesélni. Ám, ahogy az irodalom világbirodalmában szokás, Jókai is a felnőtteket, legfeljebb a serdültebb ifjúságot célozta meg műveivel. Csupán a kulturális javak ismert „lesüllyedési, átcsúszási” folyamata révén, tegyük hozzá, hogy az iskola hathatós támogatásával találták meg az ifjúságban legfontosabb olvasórétegüket a Jókai-regények. Igaz, a lányokat még a múlt század végén is óvtákjókai „erotikájától”. (Ezt ma már alig értjük.) Jókai trónfosztása az utóbbi évtizedekben azzal járt, hogy a magyar történelemről valószínűleg sokkal kevésbé eleven kép él bennünk. Az elektronikus média galaxisában az a néhány elavultnak tűnő Jókai-adaptáció, amelyet a televízió egyébként sem eltúlzott nemzeti fanatizmussal sugároz, nem tarthatja meg a nagy mesemondó helyét a modern kor forgatókönyv-iparosai között, akik Schwarzenegger- és Batmann-figurákkal veretik be a buksi fejekbe az új értékrendet. A mai gyerek hőse nem visel sem palástot, sem mentét, nem jár sem bocskorban, sem darócban. Kezében nincs sem szablya, sem kasza. Azaz előadásom címe nem a gyerek hősképére, hanem a történelemszemlélet változásaira utal. Ma a hős nem is a történelemből lép a gyerek elé, hanem a képernyőről. Nemrég egyik főiskolás tanítványunk a gyerekek hős
