Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Ágh László: Megbocsátható-e a bűn?
Ágh László • Megbocsátható-e a bűn? 33 lőtt katonákkal. Ez a momentum egyértelműen a bűnre utal, s nem véletlenül szerepel benne a meztelenség. Aztán feltűnnek a „bogárkicsi zenészek” és hangtalan hegedűszóval felélesztik a holtakat. Ez utóbbi feltámadás a megbocsátás ígérete. Eddig az álom, s ez után következik a „valóságos” jelenet, amikor Gergely „karzatról” nézi végig szülei szeretkezését. Anita álmában, amely a kulcsfejezetnek számító 14. fejezetet uralja, már egyértelműen megjelenik a bűn a maga teljességében. Azt álmodja, hogy befejezte a képet, s a vadmacska át akart ugrani a patakon, hogy megbontsa a kép békéjét, de nem sikerült neki. (52) Itt még nem, de a fejezet elején már megjelenik az a motívum, amely előrevetíti a későbbi bűnt. „Decemberre járt, aznap lehetett először érezni a hószagot.” Közeledik a karácsony, a történet tetőpontja, a bűn kiteljesedése, a kép elkészülte. A valósággá vált álom. A transzcendencia irodalmi erejének felhasználása nem idegen Mészölytől.44 Maga a megbocsátás is tartalmaz transzcendens jegyeket, főképp ha keresztény értelemben, a karácsonnyal való összefüggésében vizsgáljuk. A karácsony „fegyelmezetlenül szép” estéjében (53) meghitten ünnepel a család a „hótól roskadozó kertbe” (55) benyúló fűtött veranda védelmében, ahol „igazi karácsonyi hangulat” (56) van. Az ünnep feszültségébe lassan lopózik be a bűn, a hó már jelen van, de csak odakint, s előre vetődik a megbocsátás a regényt záró pillanata a fűtött veranda képében, ahova reggelizni szoktak teríteni karácsonykor. A karácsony tehát a hagyományban elfoglalt „erejénél” fogva, Jézus személyén keresztül feloldozást, megbocsátást szimbolizál, ugyanakkor a dramaturgiailag kiválóan erre az időpontra helyezett szeretkezés a manzárdszobában olyan erővel ébreszti fel a bűn és bűntudat érzetét, hogy utóbbi tűnik erősebbnek. A karácsony tehát önmagában nem elég a megbocsátásnak. Hiányzik még valami, az igazi transzcendencia. A legfontosabb álom, amely természetesen egy tablókép formájában jelenik meg. Valamennyien együtt vonulnak benne, az égen ott a füstcsík, s az írnok megpróbál álmában bocsánatot kérni, kimondani egy „fellengzősen fájdalmas mondatot”, de képtelen rá. Anita mégis megbocsát , a verandán teríti a reggelit. 8. Második távozás: (Egy lehetséges interpretáció) - A vélt értés Interpretációs kérdezésünk nem veti fel tehát azt a kérdést, hogy valóban megtörtént-e a bűn, vagy mégsem. Túl sok érv szól az előbbi mellett, melyek közül néhány gondolatmenetet nem érdektelen vázolni. Anita a manzárdból lehallatszó tompa puffanásokat, zuhanásokat a vadul szeretkező pár „zajongásának” hallja, Iduska néni ellenben a hó zuhanásának véli. A két beszélő álláspontja tahát különböző. Kérdés, melyiküknek lehet igaza. Triviális 44 vö. a 35. jegyzettel
