Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Kiss Gy. Csaba: Két látomás a közép-európai szellemi hazáról
66 Új Dunatáj 1996. december Bátor lépés volt Németh Lászlótól, amikor arról beszélt, hogy a trianoni békének nem csak negatívumai voltak a magyar nép számára. Szembeszállt az irredenta szellemével és a hivatalos propagandával. O a határontúli magyarokkal az összetartozást a kultúra és a nyelv egysége alapján hangsúlyozta: „Az integer Magyarországnál - írta - fontosabb a integer magyarság.” Hangsúlyozta ezzel az összetartozást a határon túli magyarokkal, hiszen a magyarság kifejezést ma bizonyára magyar etnikumnak mondanánk, de elismerte a többi nép - románok, szlovákok, szerbek - jogát a különállásra. Levonta a következtetést: a magyar nép ugyanolyan népe a térségnek, mint a többi, a középeurópai kis népek egyike. Amikor a kormány és az ellenzék politikája illúziókat őrzött és bízott a revans lehetőségében, a régi ország visszaállításában, írónk esszéiben és cikkeiben a középeurópai kis országok szövetségének a lehetőségéről beszélt. így fogalmazott 1934-ben a Debreceni Káté című programcikkében: „Ezeket a kis népeket a történelem kényszere és a népi élet közlekedő csatornái fűzték eddig egy közösségbe. Ez a közösség szétszakadt, három tenger készül szétmosni egy szigetet. E kis népek közül egyetlenegy sincs, amelynek olyan nagy érdeke volna, hogy ez a sziget erős gátakkal zárkózzék el a tenger elől, mint a magyar. Ausztriát Németország húzza, a szlávokat a szlávság, Romániát a latin nyugat - minekünk egy menedékünk van: ha e területen a széthúzó erők ellen új centripetális erő támad.” A korabeli megfigyelő - a későbbi is - úgy láthatta, lett légyen az illető akár lengyel, akár magyar, hogy a szellemi élet csatornáin a XX. században a két kultúra között nem volt túl nagy a forgalom. A politikai elképzelésekről a sajtó közvetítésében lehetett tudomást szerezni, néhány kivételtől eltekintve ritkán jutott át szellemi érték a Kárpátok gerincén. Ezek közé tartozott a két világháború között a Nobel-díjas Reymont Parasztok című regénye. 1945 előtt kilenc kiadása látott magyarul napvilágot. Későbbi visszaemlékezése szerint Németh László e regény szövegét preparálva tette első próbálkozását a lengyel nyelvben. Stanislaw Vincenz Magyarországon született írásait olvasva nem lehet kizártnak tartani, hogy esetleg ismerte - legalább hallomásból - a magyar pályatársának a közép-európai sorsközösségről és a kölcsönös tájékozódás szükségességéről szóló írásait. Ismeretes, hogy Stanislaw Vincenz a Lengyelországot ért szovjet agressziót követően indult Magyarországra, menekülők ezreivel azonos úton. Nem teljesen ismeretlen világba készült, hiszen az első világháború előtt egyetemistánként járt már néhány alkalommal a magyar fővárosban, Galiciából Magyarországon keresztül utazott Bécsbe. A Párbeszédek a szovjetekkel (Dialogi z Sowietami) című könyvében számolt be arról, hogyan fogadták 1939 szeptemberében Kárpátalján, mivel törtötte idejét október elején Budapesten. Amikor visszatért szülőföldjére, kellemetlen intermezzo - az NKVD börtöne - következett, és így csak 1940 májusában tudott családjával átjönni Magyarországra. Itt közel egy évet töltött Budapesten,