Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 4. szám - Kiss Gy. Csaba: Két látomás a közép-európai szellemi hazáról

Kiss Gy. Csaba • Két látomás a Közép-európai szellemi hazáról 67 először a pesthidegkúti tiszti táborban, majd hosszabb ideig egy svábhegyi panzió­ban. A Wiesci Polskié című lengyel emigráns lapból tudjuk - Na wysokiejpoloninie Budapesztu {Budapest havasi legelőjén) címmel közöltek intejút Vincenzzel hogy 1941 áprilisában még a Svábhegyen laktak, azon a napon beszélgetett vele az újságí­ró, amikor megindult a német csapatok támadásajugoszlávia ellen. Nem sokkal ez­után költözött a Vincenz-család a Duna-kanyar üdülőhelyére, Nógrádverőcére. Itt születtek 1943-ban írónk tájesszéi, melyekben megkapó képet fest a magyar tájakról és történelemről. Ekkor már ismerte valamelyest nyelvünket, több barátra talált, közöttük olyan szellemi emberekre, akik tanácsokkal, könyvekkel segítették tájékozódását. Magyar kapcsolatait tekintve fontos szervezet volt számára a PEN Club magyar tagozata, amelynek keretében több német nyelvű előadást tartott. Nógrádverőcén került személyes jó barátságba a Duna túloldalán lakó költővel, Áprily Lajossal. Levelezésüket lengyel nyelven közzétettejerzy Snopek {Atlantyda, Swiat Literacki, Warszawa 1994.). Kapcsolatukban bizonyára az is szerepet játszott, hogy Vincenzhez hasonlóan Áprily is többnemzetiségű közegből származott, Er­délyből. Az 1943-as esztendő Vincenz írói pályáján a magyar vonatkozású írások éve. Az említett két tájesszén (magyarul mind a kettő - Magyarország kapuja, Hódmező- a Tájak történelemmel című kötetben olvasható) kívül a lengyel sajtóban ismerteti Ady Endre verseinek fordításkötetét, fordítja Áprily költeményeit. A lengyel menekül­tek szellemi életének egyik megbecsült vezetője Stanislaw Vincenz, tudatos prog­ramként hirdeti meg - amit maga is művel - a magyar történelem és kultúra meg­ismerését. {Hungarica. Darprzyjazni. In: Kalendarz Polaka na Wegrzech - 1943. Ma­gyarul: Hungarica. A barátság ajándéka. In: Tájak történelemmel). A Magyar PEN Club köréből elsősorban Rubinyi Mózest (1881-1965) és Mohá­csi Jenőt (1886-1944) kell megemlíteni a lengyel író barátai közül. A második világ­háború éveiben a PEN Club magyar tagozatának a nyelvész és irodalomtörténész Rubinyi volt az elnöke, Mohácsi pedig az alelnöke. Az író és műfordító Mohácsi Je­nő egyaránt fordított németről magyarra és magyarról németre. Kapcsolatuknak föltehetően a Dante iránti közös érdeklődés lehetett az ösztönzője, a magyar író re­gényt jelentetett meg ekkor a nagy európai klasszikus feleségéről Emma, Dante hit­vese címmel (Budapest, 1944). A további magyar barátok között szólni kell még Csorba Tiborról, az íróról és festőről (1906-1985), aki 1936-tól élt Lengyelországban, de a háború kitörése után lengyel feleségével Magyarországra jött, és csak 1945 után költözött vissza Lengye­lországba. Csorba Tibor volt Vincenz egyik szellemi kalauza a magyar világban, a Magyarország kapuja {Brama do Wegier) című esszéjében a lengyel író hivatkozik is magyar barátjának tanulmányára a Vác városát bemutató résznél. A barátok között kell még említeni Wagner Lilla (1903-1978) írónőt is, Vincenz neki ajánlotta a

Next

/
Thumbnails
Contents