Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 4. szám - Monostori Imre: "Aki az ördögnek a kisujját odanyújtja"

54

Új Dunatáj 1996. december

Monostori Imre

„AKI AZ ÖRDÖGNEK A KISUJJÁT ODANYÚJTJA”

Lukács György Németh László-képe a negyvenes években

Lukács György következő, alább bemutatandó cikkei, tanulmányai a háború ideje alatt Moszkvában, illetőleg már idehaza (1945 augusztusában érkezett haza) a koalíció politikai korszakában íródtak. Szó szerint sorsdöntő'időben tehát. E tényből praktikusan is következik, hogy ezek az eszmefuttatások nem elsősorban a kétségkívül hatalmas műveltségű szaktudós: filozófus, esztéta, irodalomtörténész objektív, tárgyszerű, tudományos értékelései, hanem - inkább - a magyar kommunista párt moszkvai szekciója vezető ideológusának, a megdöbbentően zárt világú és intoleráns, keményen dogmatikus és könyörtelenül osztályharcos Lukács Györgynek az útmutatásai pártja hatalmi törekvéseinek ideológiai szolgálatában.

Lukács mint a moszkvai Új Hang című folyóirat körének meghatározó egyénisége kiséri figyelemmel a magyarországi értelmiségi irányzatok működését és szellemi teljesítményeit. így figyel föl Németh László írásaira -, elsősorban nem irodalmi, hanem úgymond ideológusi, társadalomreformeri munkásságára is. A jeles kommunista tudós „kályhája”, amitől rendre és újra el-elindul, az itthon is nagy szellemi detonációt kiváltó Kisebbségben című Németh-esszé 1939 nyarán, a második zsidótörvény kihirdetése után. A német náci erők ekkorra már nemcsak Ausztriát csatolták a birodalomhoz, de javában folyt Csehszlovákia szétdarabolása, s néhány hét, hónap múlva kitört a második világháború is.

Németh László említett röpiratára az Új Hange, lőször Gábor Andor durva hangú és szellemtelen cikkével reagál. Már ebből az írásból is körvonalazódik az a differenciálatlan, egybemosó és lejárató szándékú témamegközelítés, amely a korabeli kommunista publicisztikát oly nagy mértékben jellemezte. Gábor Andor szerint ugyanis „a nyilaskereszt vakarja a magyar agyat, s az híg és mély ökörségeket izzad ki magából.” A népi írói mozgalom három szellemi vezéregyéniségét: Illyés Gyulát, Veres Pétert és Németh Lászlót egy kalap alá véve jelenti ki, hogy „faji elmélkedéseik”, amelyek idegen árucikkek, egy célt vannak hivatva szolgálni: „megbontani, szétzülleszteni, aláaknázni és széjjelrohasztani a magyarságot.” (Ahogy én látom. Higmagyar, mélymagyar. Új Hang 1939.10. sz. 126.1. - Az egyikkésőbbi lapszámban hasonló stílusban és színvonalon nyilatkozik meg Németh Lászlóról Lándor Béla is a Bugaci történetfilozófia és nemzeti jövő című cikkében. Vö. Új Hang, 1940.11. sz.)

Lukács írása persze más minőség, koncepciózus, átgondolt tanulmány. {Újra és újra: mi a magyar? Komoly kérdések-felelőtlen válaszok. Új Hang 1940. 7-8. sz. 6-16.1.)