Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Ágh László: Megbocsátható-e a bűn?
30 Új Dunatáj 1996. április el nem hangzott mondatban: „Maradj névtelen, legyen tanúja a nyomorúság szépségének.” (82) Nézzük végül a megbocsátást szimbolizáló füstcsíkot. Nem más ez, mint a mozdulatlanság, az állandóság, és az „álló” idő motívuma. Központi szerepe nem egy kiemelkedő jelentésének köszönhető, hanem sokkal inkább árnyalt és széles skálán mozgó jelentésrétegeinek. A regényben elfoglalt helye miatt kapcsolatban áll annak majd minden egységével, együtt teljesedik ki a cselekmény fokozódásával, s együtt szilárdul meg az idővel, amely mintha alig akarna múlni. A füstcsíkban, mintegy őscsírában gyökerezik az egész szimbolikus láncolat, amelyre a regény építkezik.39 5. Első távozás: (A történetek jelentősége) - Nélkülözhetetlen adalékok az értéshez A Megbocsátást elbeszélésként olvasva egységes szöveg áll előttünk. Vannak azonban ebben a szövegben látszólag oda nem illő részek, olyan történetek, amelyek nem fíízhetők fel a regény vezérfonalára. Mi akkor ezeknek a történeteknek a funkciója? Epizódok ezek, illusztrációk vagy anekdoták? Építik-e a regény hőseinek „kollektív” emlékezetét, vagy egyszerűen csak belevesznek a fő vonulatot jelentő történetbe, annak kiegészítéseként? Kétségtelenül magukban hordoznak valamit a fent említett vonások mindegyikéből, csak abban van köztük különbség, hogy ezek közül mi a jellemzőbb rájuk. Nézzünk először néhány példát az epizódokra. A szereplők életrajzából vett jelenetek, az írnok „piszmogása” az irattárban, Ágota kérdései, a nagynéni történetei Hangos-pusztáról még nem tartalmaznak motivikus jegyeket, bevezetéseknek foghatók fel, kevés kapcsolódási ponttal a cselekményhez. Később a történetek egyöntetűen válnak a bűn, illetve a megbocsátás kérdéskörének illusztrációivá. Gondoljunk csak az egyletben járt tolvaj esetére, majd a búzatáblában talált holttestre és a pilótára, a Porszki-ügyre, az esőre és Farda kisasszonyra, vagy a Lipovszky vendéglő faláról eltűnő kép történetére. A búzatáblában talált holttest története ebből a szempontból különösen érdekes. Mezőgazdasági gép pilótája fedezi fel munkába menet, majd az újságok az első oldalon számolnak be róla. Hétköznapi esetből váratlanul szenzáció lesz. A holttest rejtélyes módon kerül oda a búzatáblába, nem vezet hozzá út, nincs letaposva a kalász. Titokzatos, bizonytalan minden. A pilóta úgy érzi magát, mint a madarak, a levegő a számára a biztos közeg. A madarak motívuma mellett szerepet kap a karácsony, illetve a vallás és hagyomány (a halott nő kereszt alakban fekszik) és a hó motívuma (a lányon hófehér ruha van). Máriára is utalás történik, noha nem közvetlenül, csak a halott testhelyzete alapján. Figyelemre méltó továbbá a bűn beleszövése a történetbe, mégpedig szexuális kontextusban, „...olyan alacsonyra eresz-39 vö. a 7. jegyzettel
