Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - „Íme, hát megleltem hazámat"... (József Attila, a kutatás problémáiról)
16 Új Dunatáj 1996. december Irodalom és szocializmus,sem tartom ma már kimagaslónak, mai olvasatomban egyáltalán nem tartom jónak a Ki a faluba-i sem. A Magyar Mű és Labanc Szemle-t szintén nem. Merem azt állítani, hogy még az ortodox szocialista gondolat körében is sokkal jobb írások születtek. Tamás Attila Annyiban kívánnék hozzászólni, hogy nem elsősorban az esszé oldaláról közelíteném meg József Attilát. Egyértelmű amit elmondott Szabolcsi Miklós, ez így van. Ugyanakkor azt a kettősséget viszont ki kell emelnem, hogy József Attilának vannak zseniális gondolatai a prózájában. Az Irodalom és szocializmus-ban vagy a Babitsról írott pamfletjében, ahol a forma lényegéről elmélkedik, az kiváló gondolat. Ugyanakkor teljes képtelenségeket tud leírni, blődségeket, indulatból, meggondolatlanságból. Tehát ez nagyfokú egyenlőtlenség jele, míg az esszéírók kiválóan tudtak, könnyedén, szellemesen, okosan ellentétekkel is játszani. Az esszé nem az ő műfaja volt. Egy-két rendkívül elmélyült gondolata azonban komoly odafigyelésünket is megérdemli. Tverdota György A problémát abban látom, hogy József Attilát olyan összefüggésbe helyezzük, amely számára hátrányos. Ha az esszéírókkal vetjük össze, rosszul jár, mert ő nem volt esszéíró, mint Halász Gábor, Szerb Antal, Németh László és mások. Publicistákkal se vessük össze, mint Bálint György vagy Márai Sándor, mert ez sem az ő asztala. József Attila kevésbé színes, kevésbé frappáns, de filozófiailag, szociológiailag, lélektanilag végiggondolt, alapos, módszeres és rendszeres értekező prózát írt. Értelmezőivel és méltatóival sem volt valami nagy szerencséje. Kevesen foglalkoztak vele, akik pedig megkísérelték, alaposan félreértették, eltorzították üzenetét. Ahhoz, hogy ma megítéljük, hol a helye a maga kategóriáján belül, előbb helyre kell őt tenni. A torzításokért az egyik fő felelős Sándor Pál volt. Egy másik szakember, aki teljesen hamis irányt adott az értekező József Attila befogadásának, Forgács László volt. József Attila esztétikájáról írott könyve után az embernek végképp elment a kedve attól, hogy a költő gondolatait alaposabban megfontolja. Miklós Tamásnak József Attila metafizikájáról írott könyve ezt a rossz sorozatot folytatja, másképpen. Ahhoz, hogy a gondolkodói, értekezői életművet megfelelő módon olvashassuk, mindezeket az olvasatokat le kell hántani az eredeti szövegről. Mondok egy példát. József Attila Irodalom és szocializmus című értekezését úgy értelmeztük, mint marxista esztétikájának egyik alapszövegét. Nos, kiderült, hogy ez az írás alapjában véve egy, a húszas évek végén kialakított, „polgári” esztétika, csak éppen le van öntve pirossal. 1930 végén, 1931 elején született, amikor a költő
