Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - „Íme, hát megleltem hazámat"... (József Attila, a kutatás problémáiról)
,Íme, hát megleltem hazámat”... 15 N. Horváth Béla Ebben a tárgykörben mégegy lényeges kérdést szerettem volna felvetni, de ezt most nem teszem, mivel ez egy önálló konferenciát is kívánna. József Attiláról az esztétáról, a teoretikusról, a rendszerben gondolkodóról volna szó, hisz ez - sarkítva a kérdést - egyes időszakokban úgy fogalmazódott meg, hogy József Attila nagyon nagy költő, de nem olyan nagy gondolkodó, mármint teoretikusként. Szabolcsi Miklós Az előbbi képhez hozzá kell tenni, hogy a másik végleten van egy kitűnő kollegánk, aki úgy látja, hogy József Attila egy önálló metafizikai rendszert alkotott. Miklós Tamás monográfiájára és a vitákra utalok. Az a módszertani kérdés, hogy abban a bizonyos általam említett mezőben, hogyan helyezkedik el József Attila. Magyar és világirodalmi kortársai között hogy áll? József Attilát nagyon kiemelten, magányosan tárgyaljuk. Tisztázni kellene a helyét Illyéshez, Szabó Lőrinchez, Radnóti Miklóshoz, de Forgács Antalhoz és kisebb költőkhöz is, továbbá Kosztolányihoz, Karinthyhoz viszonyítva. Szeretném látni a helyét és azért is örülök ennek a mostani szimpóziumnak, mert ez alkalmat adott arra, hogy ezeken a kérdéseken gondolkozzam. Ugyanez a kérdés izgat és nagyon feltételes választ tudok adni a prózai életművéről. Arra a kérdésre kell válaszolni, hogy a korabeli magyar filozófiai gondolkodásban, a korabeli magyar esszében, a korabeli magyar tanulmányban József Attilának mi a helye. Ideiglenes válaszom erre a kérdésre az, hogy a magyar esszében kortársai között az ő nagy konkurense Illyés Gyula. Ha talán gondolatokban nem is mindig olyan gazdag, de megírásban jobb esszéíró, már a 30-as években, mint József Attila. Babits is nagyobb esszéíró, bár József Attila kései korszakának van egynéhány ragyogó írása, a Kosztolányi-kritika messze a legjobb, - magának Kosztolányinak a prózája, az esszéi és a tanulmányai ebben a mezőben többet jelentenek. Tehát én a kései József Attilát költészete mellett érdekes kritikákat, eszszéket író költőnek tartom, de úgy látom, hogy kortársai közül ebben a tekintetben nem emelkedik ki. Más kortársa jóval többet adott. Nem beszélek az esszéíró nemzedékről - pl. Halász Gáborról, Cs. Szabóról, Szerb Antalról vagy Barta Jánosról, sőt a József Attilát annyit támadó Zolnai Béláról. A Magyar Szemle vagy a Nyugat magasabb szinten képviselte az esszét és ezenkívül még a Szép Szó is, polgári radikális barátai, Gáspár Zoltán, K. Havas Géza, maga Ignotus Pál. Ha az ember végigolvassa az Új Szellem Front kapcsán írott munkákat, ez egyértelmű. Nem lehet igazán azzal vádolni, hogy elfogult Németh László-hívő lennék, de Németh László esszéírói, tanulmányírói művei, úgy érzem, jelentősebbek. A korai írások nagyon fontosak abból a szempontból, és ez Tverdota György kommentárkötetében bőségesen van dokumentálva, ahogyan meghatározzák, befolyásolják, irányítják a József Attila-i életművet. De azért azt a bizonyos szöveget, aminek az a címe, hogy
