Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - „Íme, hát megleltem hazámat"... (József Attila, a kutatás problémáiról)
,Ime, hát megleltem hazámat”... 11 dák. Érdekes az a párhuzam, amit egy másik magyar szerzővel kapcsolatba találtam. Szintén bolondnak nevezték őt. Természetesen minden nagy újítót bolondnak neveznek. Ferenczi Sándorról van szó, aki 1933-ban halt meg, majdnem hogy kortárs volt. írt életének utolsó évében egy nagyon szép, talányos tanulmányt, aminek az a címe „Nyelvzavar a felnőttek és a gyermek között”. Ezt a kettős nyelvet kezdte feszegetni. Lenne egy titkos nyelv, belső nyelv, test nyelv, amit a bolondok, bűnözők, gyerekek tudnak, értenek, de mi egészséges emberek elfojtunk, elfelejtünk. József Attilánál is van jele, ő is elkezdett ehhez az álomnyelvhez, kettős nyelvhez közeledni. Lenne egy másik nyelv, egy álom nyelv, amit lehetne valahogy beszélni. Ez az álomnyelv nem közöl semmit, ezt csak átélni lehet, szeretni, csak lehet mondani, folyik belőlem ez a nyelv, szeressetek érte. Számomra ezt jelenti a Szabad ötletek és szeretnék ezen az eljövendő időkben dolgozni egy kicsit. N. Horváth Béla Bókay Antal többmindent érintett. Egyrészt a Tárgyi kritikai tanulmányt, amibe nem biztos, hogy most bele kellene mennünk, ha maradunk a Szabad ötletek jegyzéké-né.\. Tulajdonképpen, ha jól értelmeztem, azt mondta, hogy ez egy sajátos, egy új grammatika szerint megformált, egy tudatos, új poétika szerint szerveződő szöveg. Tamás Attila Én nem éreztem a Szabad ötletek jegyzéké- ben, hogy valami poétikailag megközelítendő van benne. Sok tekintetben megrendítő ez a szöveg, de ilyen költői újítási szándékot vagy költőivel rokon újítási szándékot én nem tudtam benne találni. De lehetséges, és ha Bókay Antal erre vállalkozik, nyilván érdekes és fontos érveket fog emellett felhozni, és érdeklődéssel várom ezeket. Én szívesebben vettem volna, ha ez megmarad a kutatók körében, és ott mindenki számára hozzáférhető. De egyértelmű, hogy hibás szövegnek nem szabad keringenie. Ki kellett javítani a szöveget, és egy kicsit értelmezni kellett, nehogy valaki (bizonyára sokan voltak, akik így olvasták), mindazt ami ott le van írva, valóságnak tételezze. Annak jelentős része ugyanis fantázia, csapongás. Aki ezt pszichológus szakértelemmel közelíti meg, értelmezi, az tudja csak helyére tenni. Megemlítem, hogy elterjedéséhez nyilván hozzátartozott a későbbiek során, hogy ebből egy előadó-est is született, Jordán Tamás avatott előadásában. Érdekes módon ezt úgy gondolták, hogy Freud városában is indokolt előadni (Bécsben is előadták). Én nem voltam ott. A Die Presse kritikusa elég lesújtóan nyilatkozott róla. Mintha nem vette volna az ottani irodalmi szakvélemény ezt oly módon, mint nálunk. Nálunk elég pozitív visszhangja volt.
