Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - „Íme, hát megleltem hazámat"... (József Attila, a kutatás problémáiról)
12 Új Dunatáj 1996. december Szabolcsi Miktós Először is egyetértek Bókay Antallal. Én is arra gyanakszom (nincs rá semmi filológiai adat), hogy ennek a naplónak nevezett írásmű létrejöttében valamilyen módon Ferenczi Sándornak vagy Ferenczi Sándor hatásának része volt, mert Ferenczi lényegesen megújította az analitikus kezelést. Pl. ő volt az, aki nagyon korán, már a 20-as években azt kívánta, hogy az analitikus analizálja az orvosát. Második nagyon apró mejegyzést Lajosnak kívánom címezni. Én a Ritkás erdő alatt c. verset kezdettől fogva erotikus versnek olvastam. Mérei Ferenc egyik mesterem volt, akitől rengeteget tanultam, figyelmeztetett, hogy a József Attila-szövegekben sokkal több a direkt szexuális vonatkozás, mint ezt hinnénk. Azonnal rájöttem, hogy a „Ritkás erdő alatt” egy női nemi szerv leképezése, és az egész vers mögött ez áll. Ezt megerősíti az analitikus napló, és a szöveg olvasása is. A harmadik megjegyzés ahhoz a teóriához, amit Bókay Antal elmondott. Lehetséges, hogy igaza van, s izgalommal várom az eredményeket. Ez összefügg egy ki nem mondott kérdéssel, amely latensül az egész szimpóziumon itt van, lebeg körülöttünk. Nekem is egyénileg mély kérdésem: Vajon mi érdekel bennünket az íróból, csak a mű? Vagy mindazok a mellékkörülmények, a latens és nem latens mellékkörülmények is, amelyek a művet létrehozták? József Attilában az én egyéni és - bevallom konzervatív - olvasatomban éppen az a nagy, hogy nem adja magát oda a betegségnek. Legyőzi a betegséget, kiírja. Hadd mondjam meg, hogy ebben nagyobb, mint bárki más. Illyés Gyula ezt a „Nagyon fáj” kötetet nagyon szerette volna egész életében elérni, megírni. A magyar költészet modern korszakában csak Pilinszky tudta ezt megcsinálni, a maga módján. O hatolt ilyen mélyre. Bennem a József Attila-költészet lényege éppen az, hogy a Nagyon fáj, A Dunánál, Március, Könnyű emlékek, Költőnk és kora című szöveget köszönhetjük neki, és nem azokat a kísérő szövegeket, amelyeket közben ki kellett hogy kínlódjon magából. Tverdota György Nem akarok túlságosan belebonyolódni ebbe a vitába, mert akkor most rögtön itt egy új kollokviumot rendezhetnénk. Csak egy adalékot szeretnék fűzni Bókay Antal hozzászólásához. A szakemberek nemigen tudtak közös nevezőre jutni abban a kérdésben, vajon analitikusok kérték-e József Attilától ezeket a szövegeket, vagy a költő az ő tudtuk nélkül, saját kezdeményezésére írta őket? Az Átmentem a Párisiba című szövegben van erre nézve egy perdöntő bizonyíték: „Verset kellene írni, már tegnap kellett volna szállítanom.” - olvassuk az egyik mondatot, s a vers, amiről szó van, egyértelműen A Dunánál. A szöveg így folytatódik: „nagyon jó az, hogy Magának minden jó, akármit írhatok és éppen azt, ami eszembe jut.” Aztán megszólítja a címzettet: „Kedves Gyömrői!” Nem illik kétségbevonni, ha egyszer az analitikusnő azt állította, hogy a Szabad ötletek jegyzékét nem neki írta a költő. Az idézett
