Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Rónai Béla: Töttős Gábor - Rejtett értékeink
90 Új Dunatáj 1996. szeptember rélték föl a szerény hírnevet, de annál nagyobb eredményt hozó alapkutatással. Ebbe a gárdába tartozik Pesty (vagy több helyt: Pesthy) Frigyes is.” A szerkesztés klasszikus szabályai szerint a rövid bevezetést a legterjedelmesebb szövegrész, a tárgyalás követi. Hogy ebbe az egyébként egy-másfél oldalnyi terjedelembe mi minden fér bele, azt röviden összefoglalni se lehet, csak szemelgetni belőlük az olvasók számára ismeretlen és roppant érdekes részleteket. Hogy a szerző honnan vette őket? Elsősorban a saját helytörténeti búvárlataiból, amelyeket a Megyei Könyvtár helytörténeti osztályának gazdájaként évek hosszú során át folytatott, másrészt a maga megtalálta eleddig lappangó kéziratokból, megjelent, de nem hozzáférhető kiadványokból, korabeli újságokból, lexikonokból, Gulyás Pál és Szinnyei József bibliográfiáiból és sok egyéb forrásból merített. Legfőbb érdeme a teljesen megbízható és hiteles filológiai aprómunka, amelynek eredményeként szédületes mennyiségű adat birtokába jut. Ahol lehet, idéz, és ezzel elismeri az elődök érdemeit. Kitűnő kritikai érzékkel sok téves adatot helyreigazít. Fölöttébb érdekes és értékes, ahogy a könyvről könyvre, könyvből könyvbe vándorló tévedések lelepleződnek írásaiban. Ugyancsak ez a sorsuk a más tollaival ékeskedőknek, akik idézőjel nélkül sajátjuknak tüntetik fel egy-egy fontos adat első közlését. A „Történelmi tárcák” műfaji megjelölés túlságosan általános. Beletartozik ebbe a politikatörténettől kezdve a gazdaságtörténeten keresztül az egyház- és tudománytörténetig a história minden ága. A főhangsúly a művelődéstörténetre esik. Csupán néhány kuriózumot emelek ki a sok közül. E könyvből tudhatjuk meg, hogy az első karácsonyfát Bezerédj Amáliának, a kisdednevelés örök emlékű képviselőjének állították szülei az akkori Tolna megyében. Továbbá azt, hogy szilaj lovakat szelídített és patkóit meg Ezer József, a csodakovács. Az is érdemes a figyelmünkre, hogy már 1843 nyarán gőzcséplőgép dolgozott Eszterházy Pál ozorai uradalmában, akkor, amikor csak négy ilyen volt az egész országban. Diczenty Dezső a francia Becsületrend parancsnoki keresztjét kapta az Európaszerte, sőt világszerte ismert ampelológiai, azaz a szőlészeti tudományokban elért kiváló eredményeinek elismeréseként. Itt említendő meg, hogy Garayjános örökbecsű művében, Az obsitosban nemcsak Háry, hanem a nagyot prüsszentő diák is élő személy volt, méghozzá olyan, akit az utókor méltatlanul feledett el. Ez a személy nem más, mint Mehrwerth Ignác, Szekszárd város főjegyzője. Garayn kívül neki köszönhetjük a magyar irodalom nagyotmondó alakját, Háry Jánost, aki a tragikus magyar sors megtestesítője. Mert nem puszta szórakoztatásból, hanem sorsvállalásból hazudja nagynak, hősnek a magyart nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács után. S az sem véletlen, hogy Kodály Zoltán világhírű daljátékában hőssé magasztosítja. S tőle, mármint Garaytól származik a világszerte ismert szekszárdi vörösbor bikavér elnevezése.
