Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Rónai Béla: Töttős Gábor - Rejtett értékeink
Szemle 91 Nem hagyhatom említés nélkül Zolit, a nagy életű kis embert, aki 110 centis törpeként, a fél világ híres bohócaként Auschwitzban Mengele parancsára mint portás szalutált egész nap a cigányok lágere előtt, s a szerző szavaival: „akiknek egykor oly sokat játszott, Európa előkelői nem tettek érte semmit.” A szerző és a recenzens tanári hivatása talán megbocsájthatóvá teszi, hogy végezetül az iskolatörténetet, az oktatásügy megyei fejlődéséről mondottakat méltatom. Nem saját szavaimmal, hanem Wigandjánosnak, a szekszárdi gimnázium első igazgatójának az 1908-as zászlóavatáson elmondott szózatával: „...legyen bátorságod titkon és nyíltan becsületesnek lenni, bár balgának és baleknak tartanak; legyen bátorságod magad odaadni egy jó ügynek, mikor mások cserben hagyják; szeresd hazádat akkor is, mikor nem adja meg, amit tőle vártál; hozd meg a tőled telhető áldozatot érte, mikor mások nyíltan megtagadják; tartsd oda vállad híven, mintha te volnál egyetlen oszlopa; ne nézd soha, mások is tartják-e; ne félj, ne csüggedj, mindig többen lesznek a hívek, mint amennyire számítasz!” Ha rajtam múlna, minden iskola legföltűnőbb helyére óriás betűkkel nagy táblára írva állítanám minden idők tanulóifjúsága elé. Hiányolom a könyv végéről a szó- és tárgymutatót, amely segítene eligazodni az olvasónak az adatok végtelen gazdagságában. A befejezések talán még rövidebbek, mint az intonációk. Fő mondanivalójuk szinte kivétel nélkül az utókor viszonyulása a feltárt, felmutatott értékekhez. Emlékeztető, figyelmeztető felhívás, ahogy a szerző írja az Előszóban: „Szeretném, ha a Tisztelt Olvasók segítségével egyre korszerűtlenebbé válna s a tárcák végén álló, megbecsülést sürgető sóhajok iskolanévvé, szoborrá, szülőházon elhelyezett emléktáblává változnának.” Nyelvezetében, stílusában a szerző a magyar publicisztika, a magyar közíróság, a legnemesebb értelemben vett tudományos ismeretterjesztés legjobb hagyományait követi, s a közérthetőséggel, az ésszerű tömörítéssel, a mellébeszélés kerülésével mindenkinek kedves és hasznos olvasmánya lehet, aki kezébe veszi ezt a könyvet. Jogos a felszólítás, amely szerint „illesse köszönet a megjelentetésért a kiadót és a kiadást támogatók hosszú sorát!” Rónai Béla
