Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 3. szám - Rónai Béla: Töttős Gábor - Rejtett értékeink

Szemle 89 Dr. TÖTTŐS GÁBOR: REJTETT ÉRTÉKEINK (Történelmi tárcák) Illyés Gyula Megyei Könyvtár, Szekszárd, 1995. 191 p. Mellékletek 16 p. Az olvasó ugyancsak találgathatja, milyen könyvet tart a kezében. Rendhagyó lexi­kont? A Ki mit tud vetélkedő megyei forgatókönyvét? Történelmi leckegyűjte­ményt? A patriotizmus (szülőföld- és honismeret) dokumentumát? Sorolhatnám tovább a lehetőségeket, de fölösleges, mert a címben és az alcímben megkapjuk a legtalálóbb feleltet szókép (metafora) formájában. A cím mindkét szavára egyenlő hangsúly kívánkozik. Az „értékeink” helyett én kincseket írtam volna. A magyar föld egy tenyérnyi darabjának, egy kis vármegye területének kincsei, amelyek az átlagosan tájékozott magyarok és nem magyarok, de még a megyebéliek számára is rejtve voltak mindaddig, amíg a szerző fáradságos kutatással, a legkülönfélébb források tanulmányozása által jelképesen a föld mélyé­ből ki nem ásta, a rejtekhelyekről napvilágra nem hozta őket. így váltak ismeretlen személyek ismerőssé; tárgyak, épületek, társaságok, egyesületek stb. az apáti (apát­sági) székháztól a Vendel-tanyáig szemünk láttára megelevenedő történelmi em­lékké. Egyébként így oszlik a könyv tartalma két fő szerkezeti részre: a személyek­ről és a tárgyakról szóló történelmi tárcákra. Az olvasók nagyobb részének bizonyára nem ismeretlen Babits Mihály, Bajcsy- Zsilinszky Endre, Bezerédj István, Csók István, Garay János, Jókai Mór, Perczel Mór, Liszt Ferenc, Vörösmarty Mihály, Werbőczi István, de azon kívül, hogy ezen a tájon születtek, vagy éltek, illetve hogy megfordultak, jóformán semmit sem tu­dunk. Velük együtt kereken kilencven jelentős személyről és karminckét műemlék­ről, műemlék jellegű épületről, szoborról, közintézményről esik szó az ábécé rend­szerű felsorolásban Apponyi Sándortól Zsivora Györgyig, illetve a második rész­ben az Apáti székháztól a Vendel-tanyáig. Az egyes tárcák szerkezeti felépítése néhány kivételtől eltekintve mestermunka. Mindegyik 4-6 soros bevezetéssel indul. Ez adja meg az alaphangot, amely rend­szerint nagyon személyes, de ugyanakkor általánosítás is rejlik benne. Példaként idézek közülük néhányat. „Ha valaki azt a kérdést tenné föl, hogy ki volt hazánk­ban a harmadik önként adózó nemes, Tolna megye birtokosai közül az első, aki fe­lelős kormányban miniszteri rangot viselt, aligha vágnák rá a címben szereplő poli­tikus nevét. (Bartal György)” — „Sokszor nem az életút hosszúsága, hanem a tevé­kenység jelentősége emel egy-egy alkotót kortársai fölé. Különösen kedves ez szá­munkra akkor, ha szülőföldjét szerető, mai helytörténeti kutatásainkat megelőző példaképről van szó, aki patinás mezővárosunk, Dunaföldvár múltját kutatta. (Cziráky Gyula)” És még egy: „A múlt század megteremtette a történelem számára azokat az ál­dozatos munkájú tudósokat, akik életüket, egészségüket, hivatali ambícióikat cse­

Next

/
Thumbnails
Contents