Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Rónai Béla: Töttős Gábor - Rejtett értékeink
Szemle 89 Dr. TÖTTŐS GÁBOR: REJTETT ÉRTÉKEINK (Történelmi tárcák) Illyés Gyula Megyei Könyvtár, Szekszárd, 1995. 191 p. Mellékletek 16 p. Az olvasó ugyancsak találgathatja, milyen könyvet tart a kezében. Rendhagyó lexikont? A Ki mit tud vetélkedő megyei forgatókönyvét? Történelmi leckegyűjteményt? A patriotizmus (szülőföld- és honismeret) dokumentumát? Sorolhatnám tovább a lehetőségeket, de fölösleges, mert a címben és az alcímben megkapjuk a legtalálóbb feleltet szókép (metafora) formájában. A cím mindkét szavára egyenlő hangsúly kívánkozik. Az „értékeink” helyett én kincseket írtam volna. A magyar föld egy tenyérnyi darabjának, egy kis vármegye területének kincsei, amelyek az átlagosan tájékozott magyarok és nem magyarok, de még a megyebéliek számára is rejtve voltak mindaddig, amíg a szerző fáradságos kutatással, a legkülönfélébb források tanulmányozása által jelképesen a föld mélyéből ki nem ásta, a rejtekhelyekről napvilágra nem hozta őket. így váltak ismeretlen személyek ismerőssé; tárgyak, épületek, társaságok, egyesületek stb. az apáti (apátsági) székháztól a Vendel-tanyáig szemünk láttára megelevenedő történelmi emlékké. Egyébként így oszlik a könyv tartalma két fő szerkezeti részre: a személyekről és a tárgyakról szóló történelmi tárcákra. Az olvasók nagyobb részének bizonyára nem ismeretlen Babits Mihály, Bajcsy- Zsilinszky Endre, Bezerédj István, Csók István, Garay János, Jókai Mór, Perczel Mór, Liszt Ferenc, Vörösmarty Mihály, Werbőczi István, de azon kívül, hogy ezen a tájon születtek, vagy éltek, illetve hogy megfordultak, jóformán semmit sem tudunk. Velük együtt kereken kilencven jelentős személyről és karminckét műemlékről, műemlék jellegű épületről, szoborról, közintézményről esik szó az ábécé rendszerű felsorolásban Apponyi Sándortól Zsivora Györgyig, illetve a második részben az Apáti székháztól a Vendel-tanyáig. Az egyes tárcák szerkezeti felépítése néhány kivételtől eltekintve mestermunka. Mindegyik 4-6 soros bevezetéssel indul. Ez adja meg az alaphangot, amely rendszerint nagyon személyes, de ugyanakkor általánosítás is rejlik benne. Példaként idézek közülük néhányat. „Ha valaki azt a kérdést tenné föl, hogy ki volt hazánkban a harmadik önként adózó nemes, Tolna megye birtokosai közül az első, aki felelős kormányban miniszteri rangot viselt, aligha vágnák rá a címben szereplő politikus nevét. (Bartal György)” — „Sokszor nem az életút hosszúsága, hanem a tevékenység jelentősége emel egy-egy alkotót kortársai fölé. Különösen kedves ez számunkra akkor, ha szülőföldjét szerető, mai helytörténeti kutatásainkat megelőző példaképről van szó, aki patinás mezővárosunk, Dunaföldvár múltját kutatta. (Cziráky Gyula)” És még egy: „A múlt század megteremtette a történelem számára azokat az áldozatos munkájú tudósokat, akik életüket, egészségüket, hivatali ambícióikat cse