Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Rónai Béla: Szabó József - In memoriam. Büki hősök...
88 Új Dunatáj 1996. szeptember nélküli cselédsorsról, a törpebirtokosok küzdelmes életéről, a szolgák megaláztatásáról; de ugyanakkor a szülőfalu, a szülőföld megható szeretetéről, a honvágyról, az utolsó pillanatig éltető reményről, hogy visszatérnek családjukhoz, keblükre ölelhetik hitvesüket, szüleiket, testvéreiket, még nem látott újszülött gyermeküket. Mindegyikben benne van a szülőföldhöz, a hazához való ragaszkodás, a hűség. A szerző külön érdeme, hogy nagy gonddal gyűjtötte össze az itthon maradottaktól, a túlélőktől a fényképeket, a frontról hazaküldött tábori lapokat. A szép vagy ákombákom betűkkel írt sorok kivétel nélkül arról vallanak, hogy a legsúlyosabb harcok, nélkülözések, szenvedések közepette a szívük abban talált megnyugvást, hogy gondolatban hazarepültek. Kivétel nélkül a magyar katonai erények megtestesítői voltak, annak ellenére, hogy néha érezniük kellett a kisemmizettektől kikövetelt áldozatot, amit Ady Endre így fogalmazott meg: „Gyürkőzz János! Rohanj János!”. Kőszívűnek kell lennie annak az olvasónak, aki megrendülés nélkül tudja végigtekinteni e személyes tragédiák hosszú sorát. Mi tette, tehette képessé Szabó Józsefet arra, hogy ilyen erővel volt képes megjeleníteni a két világháború közötti két évtized történelmi, társadalmi, gazdasági helyzetét és a második világégés szörnyűségeit egyetlen falu hőseinek, mártírjainak megidézésében? Bizonyosan a származása, az, hogy a népből vétetett, s maga is megjárta a háború poklát, ahonnan egészségében megrokkanva tért haza — tanúságtevőnek. S valóban tanúságot tett. A felkészült író gyakorlottságával, a tanult értelmiségi ember alkotó tudatosságával és érzékenységével történelmi távlatból volt képes látni és láttatni a falu életén túlmutató történelmi eseményeket. Stílusát a tárgyhoz illő egyszerűség, a balladai szaggatottság jellemzi. Mentes minden sallangtól és álpátosztól, ámbár a legtöbb embert az emelkedett ünnepélyesség ragadná magával. A lektor és szerkesztő Hargitai József a klasszikus Lectori salutem-mel köszönti az olvasót, s mint a szerző testi-lelki jóbarátja előkészít bennünket a könyv értő olvasására, befogadására azáltal, hogy bemutatja Szabó Józsefet az embert, a szakírót és magyar hazafit, hangsúlyt téve a könyvben testet öltött értékekre. Külön elismerés és köszönet illesse Bük falu (ma már európai, sőt nemzetközi hírű gyógyfürdőhely) polgármesterét azért, hogy megteremtette a könyv megjelentetésének, kiadásának feltételeit, tudván, hogy a múlt, a hősök megbecsülése, tisztelete a jobb, boldogabb jövő záloga. Rónai Béla
