Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 3. szám - Buda Attila: Történet a félelemről, avagy Török Sophie 1945 február-augusztus

Buda Attila • Történet a félelemről avagy Török Sophie 1945-ben 35

február 25.

Kamrából Ilonkával és Ildikóval felhoztuk megmaradt kis holminkat. Közben Káldor Erzsi lakásomban várt.

8 pár cipő eltűnt!

Du. Ildikó Káldoréknak segített Budaörsi útról holmit elhozni. [ ?] Káldor halálát hallotta, február 27.

Ild. vízért, február 28.

I. Pubiriál és Hoffmann Edithnél14, este kenyérdagasztás, Etánál sütöttük meg. március 1.

Ilonka segített rendet csinálni. Utolsó kék papagáj elpusztult15, március 2.

Ildikó Mohariékkal [?] szemetet takarít, én Ilonkáéknál. március 3.

Ilonka nálunk, március 4.

D.u. Ildikóval sétáltunk Királyhágó térig, szél és hideg hófúvás, április 6.

3 órakor Edithet egy orosz autó elgázolta16.

A jegyzetek készítője az eseményekre hat hónap múlva visszatért, amikor egy riportban azt próbálta megfogalmazni, hogy miért kellett neki életben maradnia: „[...] A tavalyi szörnyű év alatt, amikor úgy éreztem, a szellem minden emberének a föld alá kellene szégyellnie magát, hogy tűri azt, ami történik. Az ostrom alatt, mikor a nálam lakó nyilas mindenáron fel akarta jelenteni a nálam megbúvó hetvennégy éves üldözött asszonyt. S a felszabaduláskor, ami számomra azzal kezdődött, hogy keresztül lőtték a karomat — és én mégis sírtam a boldogságtól! S azzal folytatódott, hogy az a bizonyos nyilas férfi fiatal feleségét és egy éves gyerekét lelőtte az én kamrámban, és aztán öngyilkos lett. Itt feküdtek még egy hétig, mert nem volt mód arra, hogy elszállítsuk őket.

[...] Itt feküdt nálam a három idegen halott, a szegény ártatlan kis gyerek, akiért majd megszakadt a szívem, és a vérük átitatta a lisztet, az egyetlen kis tíz kiló lisztecskémet, ami volt [...] és aztán jöttek napok, amikor annyira éheztünk, hogy borzadva és reszketve, de ebből a lisztből kellett kenyeret sütnöm [,..]”17

Ez a beszámoló, mely bizonyos vonatkozásokban kiegészíti a napi feljegyzéseket, tartogat néhány meglepetést. Török Sophie ebben ugyanis egy általa rejtegetett hetvennégy éves üldözött asszonyról beszélt. Koháry Sarolta könyvében viszont ezt olvashatjuk: „a nyilas faji üldözések idején egy szép, szőke zsidónőt bújtatott”18. Koháry Sarolta ezt a minősítést csak Török Sophie-től hallhatta vagy ismer