Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 3. szám - Sáli Erika: "...igaz tisztelője, Stefan I. Klein"

24

Új Dunatáj 1996. szeptember

nak kilátásba helyeztem, - Kurt Wolffal itt szombaton beszéltem, és nagyon kellemetlen volt, hogy neki semmiféle felvilágosítást nem adhattam. - Legyen kegyes, lehetőleg postafordultával felelni, és uj címemet tudomásul venni: Frankfurt a. M., Erschersheimer Landstrasse 38, I. Stock

Kiváló tisztelettel

Stefan I. Klein

(Frankfurt a. M., 1921. febr. 11.)

Babits kivételesen, igen gyorsan válaszolt.

„Tisztelt Uram!

Mindkét levelét vettem s igazán végtelenül sajnálom hogy az Ígért regényt ma még nincs módomban Önnek elküldeni, ez annál kellemetlenebb reám nézve, mert annyi ideje Ígérem már, holott minden eddigi szokásommal ellenkezik, hogy ígéretemet ne váltsam be pontosan. Nekem persze alapos okaim vannak erre a késésre, amit azonban itt nehéz volna felsorolni, de közben történt nősülésem és egyéb magánügyeim akaratom ellenére is teljesen elvontak munkámtól! Regényemet számításom szerint legkésőbb április végére fejezem be, a kérdés már most az, vájjon várhat-e Ön még ezen időpontig? Végtelenül sajnálnám ha ez a késedelem az ön kedvét egészen elvenné munkáimnak fordításától, de remélem, hogy a kiadók türelme és az ön kedve is eltart még a jelzett idő pontig.

Szives válaszát kérve vagyok kiv. tiszt.

Babits Mihály

(Bp., 1921. febr. 11 után)

Klein megnyugodott ugyan a mentegetőzés hatására, de a buzdító szavak továbbra sem maradtak el.

„... Ha a regény kész, küldje el kérem mielőbb. A kiadók most ismét vásárolnak kéziratokat, de a regénye elhelyezése külömben is egészen biztos....” (Frankfurt a. M., 1921. febr. 20.)

„... Kérem, legyen kegyes értesíteni, számíthatok-e arra, hogy regényét belátható időn belül megkapom. ...” (Frankfurt a. M., 1921. máj. 21.)

Azután július elején végre megérkezett a kisregény. Az alábbiakból láthatjuk, hogy a németországi évek Klein legtevékenyebb korszakát jelentették.

„... ma kaptam meg a kis regényt (...): a legnagyobb örömmel vállalom a fordítást. Sajnos, arra köteleztem magam, hogy Lengyel Menyhért amerikai naplóját legkésőbben f. h. 20ikáig lefordítom, és így a kis regényt csak julius második felében tudom lefordítani. Azt hiszem, ennek dacára megfog jelenni karácsonyra....” (Frankfurt a.

M., 1921. júl. 5.)