Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Szitás Erzsébet: Identitástudat és szövegbe integrált világok
18 Új Dunatáj 1996. szeptember együtt átalakuló társadalmi réteg mutatójaként értelmeződik. Az Iskola a határon 1959-ben jelenik meg először - fontosságát azonban csak jóval később merte vállalni a recepció, mely persze nem függetleníthető a történelmi és politikai eseményektől sem. A Budán írója szinte haláláig dolgozott. A két mű által felelevenített létforma azonban az úri középosztály utolsó nemzedékének olyan fajta vallomása, mely annak ismertetését és visszásságait is tartalmazza egy meghatározott kontextusból: a katonaiskola által határolt világértelmezés pozíciójából. Az ottliki világ egyénített: Bébé és Medve jelzik a sajátos individuum egymástól egyáltalán nem távol eső két felének specifikumait. Néha egymásba csúszva vagy épp elhallgatva a különbségeket, máskor élesen kirajzolva a reális és imaginárius közötti vonalakat. Maga Ottlik mondta egy beszélgetés során, hogy: „Jobb ha az íróról csak a műveiből tud a világ”. Ezt szem előtt tartva próbáljuk meg feltárni az okokat és lehetőségeket. Az apa hiányát feldolgozni nem tudó kiskamasz első lázadási kísérlete: a katonaiskola kívülről fel nem fogható törvénytelen törvényei közé való menekülés. Kitörés ez a családból, a városból és a megszokott lét keretei közül. Kezdetét veszi egy életformáló szerepjáték, mely outsiderré tesz minden civilt (ilyen értelemben az olvasót is). Ottlik saját nyelvet teremt, mely védelmet nyújt és egyben lehetőséget is ad az elbeszélhetőség formáinak. Határon lenni: ennek sokrétű volta megkerülhetetlen forgatókönyveket hív elő. A földrajzi helyzet, mely naturális összefüggéseiben, részben a környezet, részben az időjárás jelentősége miatt állandóan át- és újraértelmeződik - csupán az egyik lehetőség. Az időbeli vonatkozások, melyek lehetnek egyénre szabottak és ilyen módon az életkorral állnak szoros kapcsolatban - a kamaszkor kereteit rajzolhatják át. De tekinthető ez történelmi időhatárnak is, mely a valóságban már nem létező, ám szellemiségében még a II. világháborúig meglévő hagyományaiban, a Monarchiához kötődő K. und K.-világ végét limitálja. Természetesen így mintegy magába vonja az első értelmezést is, hisz a feltartóztathatatlan változások ezt is magukkal hozták. A határon azonban nem lehet sokáig időzni; előzményei vannak, melyek valami miatt elvesztik létjogosultságukat és következményei, melyek folytatást tételeznek. Ottlik legizgalmasabb pillanatai a határokon jelennek meg: a katonaiskolából kibontható világképben, az újra felfedezendő Budán, később a felnőtt férfi életében a politikai rendszer megváltozásának lehetősége kapcsán, vagy a folyamatosan felszámolódó társadalmi rend által előhívott lehetőségekben, mely az egész életmű meghatározó problémája a háttérben. Medve Gábor kézirata, mely az Iskola a határon tényleges történetének kezdete, Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből vett részlettel kezdődik. A narrátor közli, hogy a csupa nagy betűs felirat egy ház homlokzatán található, a határszéli kisvárosban. A regényben egyszer sem mondja ki a város nevét, ám jelzéseiből pontosan rajzolódik ki Kőszeg képe. A felirat, mely az értelmezés egyik kulcsa, a következő
